Összefoglaló

A lakás- és áruhitelek, valamint a személyi kölcsönök húzták 2016-ban a hitelpiacot 

Jelentősen javult a hitelek megítélése tavaly, a magyarok négytizede jelenleg is törleszt

Fontos év volt 2016 a hazai hitelpiacon, 2015-höz képest nőtt a személyi kölcsön hitelszerződések száma, mutatva, hogy a lakosság körében jelentősen elfogadottabbá vált a külső anyagi segítség igénybevétele, mint korábban. A Cofidis Hitel Monitor országos reprezentatív kutatás szerint további változás az is, hogy többen igényeltek áruhitelt és személyi kölcsönt, mint lakáshitelt. A legelfogadottabb hitelcélok közé az ingatlanvásárlás és felújítás, valamint a gépkocsivásárlás tartoznak. Jelenleg minden negyedik felnőtt törleszt banki vagy pénzintézeti kölcsönt.

A 30-40 évesek a legaktívabbak
A hitellel rendelkezők felének van olyan szerződése, amelyet az utóbbi egy évben kötött, derül ki az országos reprezentatív kutatásból. A törlesztők többségének egyetlen hitele van, de közel egyharmaduk többet is fizet, három vagy annál több élő szerződése csak a magyarok 3 százalékának van. A harmincas-negyvenes korosztály él leginkább a hitelfelvétel lehetőségével, körükben az átlagosnál lényegesen magasabb – 55-60 százalék körüli – a hitellel rendelkezők aránya, miközben a 18-29 évesek alig több mint egynegyede, a hatvanas éveikben járóknak pedig csupán egyötöde tartozik a törlesztők közé.

Javuló megítélés: a hitel lehetőség
Egyértelműen javul a hitelek társadalmi elfogadottsága és csökkennek a negatív vélekedések: míg 2015 elején háromból ketten gondolták úgy, hogy a konstrukciók általánosságban tartalmaznak olyan rejtett költségeket, amelyekkel az emberek csak a felvétel után szembesülnek, ma már alig több mint felük gondolja így. De lényegesen alacsonyabb azoknak az aránya is, akik átláthatatlannak érzik a pénzintézetek ajánlatait, mint ahogy azoké is, akik a hitelfelvételt a szorult helyzettel és a kiszolgáltatottsággal azonosítják.
A piac az új szerződéskötések számát illetően is kiegyensúlyozottnak mondható, hisz 2016-ban 2015-höz képest nőtt a személyi kölcsön hitelszerződések volumene*. Ezzel szemben egyre többen tekintenek a pénzügyi intézetek szolgáltatásaira egyfajta lehetőségként: az emberek többsége egyetért azzal, hogy mind váratlan kiadások fedezéséhez, mind nagyobb léptékű célok eléréséhez jó megoldás lehet a külső anyagi segítség igénybevétele. A válság távolodása mellett ehhez nagy valószínűséggel erősen hozzájárul, hogy a magyarok közel kétharmada úgy látja, hogy kiélezett verseny van a pénzintézetek között szolgáltatásaik és áraik tekintetében.

A lakáshitel trónfosztása
Bár még mindig lakáshitellel rendelkeznek a legtöbben – a lakosság 16 százaléka –, de a törlesztők száma az elmúlt években folyamatosan csökkent, és a 2016-ban felvett hiteleket tekintve messze nem ez volt a legnépszerűbb termék: tavaly áruhitelt (5%) és személyi kölcsönt (4%) vettek fel a legtöbben. Személyi kölcsön kategóriában az elmúlt egy évben igénylők átlagosan 500 ezer forintot vettek fel, ugyanakkor a többség 400 ezer forintnál kisebb összeget kapott, míg áruhitel kategóriában 128 ezer forintot vettek fel és 100 ezer forintnál kisebb összeget kaptak. A következő negyedévre vonatkozóan a magyarok mindössze 2 százaléka tervez hitelt felvenni, összességében azonban 10 százalékunk tartja elképzelhetőnek, hogy mégis külső anyagi segítségért folyamodik. A személyi kölcsön (3%) és az áruhitel (2%) változatlanul a leginkább elképzelhetőnek tartott termékek, ezt követi a lakáshitel (2%). Az összes közeljövőbeli hiteltervet tekintve – a jóval magasabb összegű lakáshiteleket figyelmen kívül hagyva – a hitelfelvevők kétharmada félmillió forinttal is megelégedne.

Lakás és autó: a legelfogadottabb hitelcélok
A lakásvásárlásra (69%) és lakásfelújításra (59%) fordított hitelek, valamint a gépjárműhitelek (46%) tartoznak a legelfogadottabb hitelcélok közé. A nagyobb beruházást igénylő hétköznapi fogyasztási cikkekre, egészségügyi kezelésre, tanulmányokra, illetve a családi büdzsé egyensúlyban tartására kölcsönt felvenni még mindig viszonylag elfogadható, azonban a hitelkiváltás népszerűsége – a tavalyi évben megfigyelt növekedés után ismét – csökkent (23%). 2017 a használtautók éve lesz: míg 2016-ban a magyarok 8 százaléka vásárolt autót, addig a lakosság idei terveiben közel kétszer annyi autó szerepel (14%).

Töltse le az összefoglalót word formátumban ITT!

Kutatási elemzés

Kutatási elemzés 2017Q1

Sokat javult a hitelek megítélése
Bár a hitelfelvevők számában nem történt jelentős elmozdulás, 2016 mégis komoly áttörést hozott a lakossági hitelek piacán, ami elsősorban a hitelekkel kapcsolatos vélemények, attitűdök pozitív irányú változásában érhető tetten.

Ötből ketten jelenleg is törlesztenek
A 18-65 éves magyar lakosság mintegy háromnegyede vett már fel életében legalább egy alkalommal valamilyen hitelt. Ez az arány az elmúlt egy évben nem változott, sőt a Cofidis Hitel Monitor kutatássorozat kezdete, 2011 novembere óta nagyjából ezt a 75 százalék körüli értéket mérjük – vagyis elmondható, hogy négy magyarból három rendelkezik hitelfelvételi tapasztalattal, és az új hitelt igénylők is jellemzően ebből a körből kerülnek ki. A tavalyi év végén a lakosság 41 százaléka törlesztett valamilyen hitelt, gyakorlatilag ugyanannyian, mint egy évvel korábban, 2015 óta tehát az élő hitelszerződéssel rendelkezők számában sem tapasztaltunk változást – 2011-2012-höz képest viszont érezhető a csökkenés, akkor ugyanis a lakosság nagyobbik része a törlesztők táborába tartozott.

A hitellel rendelkezők felének van olyan szerződése, amelyet az utóbbi egy évben kötött, és bár 2016-ban mintha kissé nőtt volna a hitelfelvételi kedv, a piac az új szerződéskötések számát illetően is kiegyensúlyozottnak mondható. Míg a hitellel rendelkezők többségének egyetlen hitele van, közel egyharmaduk többet is törleszt, igaz három vagy annál több élő hitelszerződéssel csak a magyarok 3 százaléka rendelkezik. Az adatokból azt is látjuk, hogy leginkább a harmincas-negyvenes korosztály él a hitelfelvétel lehetőségével: körükben az átlagosnál lényegesen magasabb – 55-60 százalék körüli – a hitellel rendelkezők aránya, miközben a 18-29 évesek alig több mint egynegyede, a hatvanas éveikben járóknak pedig csupán egyötöde törleszt valamilyen hitelt.

A felvett hitelek típusát vizsgálva azt látjuk, hogy bár még mindig lakáshitellel rendelkeznek a legtöbben – a lakosság 12 százaléka –, a törlesztők száma az elmúlt években folyamatosan csökkent, és a 2016-ban felvett hiteleket tekintve messze nem ez volt a legnépszerűbb hiteltermék. Tavaly áruhitelt és személyi kölcsönt vettek fel a legtöbben – utóbbival a lakosság egytizede rendelkezik jelenleg. Az elmúlt egy évben igénylők átlagosan 476 ezer forintot vettek fel, ugyanakkor a többség 400 ezer forintnál kisebb összeget kapott.

Cofidis_HitelMonitor_Infografika_01

A hitellel a célok megvalósításáért
Bár a személyi kölcsön továbbra is sok esetben hozza egyensúlyba a családi kasszát, folyamatosan csökken azok aránya, akiknél a pénzügyi nehézségek áthidalása motiválja a hitelfelvételt, és ezzel párhuzamosan egyre többen vannak, akik jövőbeli céljaik megvalósítására vesznek fel hitelt. Míg 2015-ben a személyi kölcsönt igénylők 36 százalékánál volt szempont a bevételek és kiadások egyensúlyban tartása (vagy adott esetben a „tűzoltás”), addig 2016-ban már csak 24 százalék esetében játszott ez szerepet. Ezzel szemben 22 százalék vett fel személyi hitelt lakásfelújításra, korszerűsítésre, 17 százalék pedig háztartási gépek vásárlására – utóbbi szempont egy évvel korábban csak 9 százalékra volt jellemző.

A hitelfelvétel céljában tehát komoly változást figyelhettünk meg a tavalyi évben, de természetesen ez a változás nem előzmények nélküli. A hitelekkel kapcsolatos gondolkodásmód megváltozása már korábban elkezdődött: 2015 őszén jelentősen nőtt azok aránya, akik elfogadható, felelősségteljes megoldásnak tartják a hitelfelvételt, ráadásul olyan célok esetében is, mint bútorok, háztartási gépek, berendezések vagy egyéb eszközök vásárlása. Legtöbben – az emberek 70 százaléka – egyébként lakásvásárlásra tartják megfelelő megoldásnak a hitelt, de a többség lakásfelújítás esetén is egyetért a hitelfelvétellel.

Cofidis_HitelMonitor_Infografika_02

Azonban nem csak a hitelcélok megítélésében figyelhettünk meg változást az elmúlt másfél évben – ezzel egyidejűleg gyakorlatilag minden szempontból javult a hiteltermékek, a hitelintézetek és a hitelfelvétel megítélése. Egyre kevesebben osztják a hitelekhez kapcsolódó negatív véleményeket: míg például 2015 elején még háromból ketten gondolták úgy, hogy a hitelek tartalmaznak olyan rejtett költségeket, amelyekkel az emberek csak a hitelfelvétel után szembesülnek, ma már alig több mint felük vélekedik így. De lényegesen csökkent azoknak az aránya is, akik a hitelkonstrukciókat átláthatatlannak érzik, mint ahogy azoké is, akik a hitelfelvételt a szorult helyzettel és a kiszolgáltatottsággal azonosítják. Ezzel szemben egyre többen vélekednek úgy, hogy a hitel egyfajta lehetőség – az emberek többsége egyetért azzal, hogy mind váratlan kiadások fedezéséhez, mind nagyobb léptékű célok eléréséhez jó megoldást nyújthat.

A hitelintézetekkel – és így a hitelekkel – kapcsolatos bizalmat erősítheti az is, ha az emberek érzékelik a köztük lévő versenyt; e téren is jelentősen változott a helyzet, míg ugyanis 2015 elején még az emberek kevesebb mint fele látta úgy, hogy kiélezett verseny van a pénzintézetek között szolgáltatásaik és áraik tekintetében, addig ma már közel kétharmaduk van ezen az állásponton.

Cofidis_HitelMonitor_Infografika_04

Csökken a hitel-ellenesek, nő a hitelpártiak aránya
A hitelekkel kapcsolatos attitűdök változását az is jól mutatja, hogy jelentős mértékben csökkent a hitel-ellenesek aránya, és ezzel párhuzamosan nőtt a hitelkedvelőké. Előbbi csoportba azok tartoznak, akiknek alapvetően negatív a hozzáállásuk a hitelhez, amit legfeljebb egyfajta szükséges rossznak tekintenek; utóbbiba pedig azok, akik kifejezetten hitelpártiak, és a hitelekben a lehetőséget látják, emellett úgy gondolják, hogy ha az ember kellően megfontolt és körültekintő, akkor nem kell tartania a kockázatoktól. E két ellentétes szemléletű szegmens együtt évek óta a magyar társadalom nagyjából felét teszi ki – a másik felét a semleges attitűddel bíró hitel-elfogadók alkotják –, ugyanakkor míg a kutatássorozat kezdetén, de még 2015 első negyedévében is háromszor-négyszer annyi hitelellenes volt, mint hitelpárti, addig mostanra már szinte megegyezik a két csoport nagysága. Legutóbbi felmérésünk szerint a lakosság 26 százaléka nevezhető hitelellenesnek, 23 százaléka hitelpártinak.

Cofidis_HitelMonitor_Infografika_03

Mindent egybevetve kijelenthető, hogy 2016 leginkább a hiteltermékek megítélésében, a hitelfelvétellel kapcsolatos véleményekben, attitűdökben hozott változást. Az emberek ma már bátrabban fordulnak a hitelintézetekhez, mint néhány évvel ezelőtt, és olyan célokra is vesznek fel hitelt, amelyek esetében korábban inkább elzárkózóak voltak. Jó okunk van feltételezni, hogy ez a pozitív tendencia idén is folytatódni fog, és a hitel egyre inkább a tudatos pénzügyi magatartás elfogadott eszköze lesz – ami hosszabb távon a hitelfelvevői kör bővülését is eredményezheti.

Szakértőnk szerint... I.

Mindenkinek lehet BMW-je?

Winkler Robi véleményezte a hazai használtautó-piacot

A Magyar Gépjárműimportőrök Egyesülete folyamatosan nyomja a propagandát, hogy ne legyünk Európa roncstemetője, de még egy átlagnál naivabb ember is könnyedén belátja, hogy egyfelől a roncsokat mi magunk termeljük. Másfelől egy 11 éves használtautó, ha valaki jól átnézi, mielőtt külföldről behozza, távolról sem roncs, sőt. A tizenéves autó épp abban a korban van, hogy különösebb bravúr nélkül lehet még öt-hat jó éve. Magyarországon milliós tételben élnek, akik abban reménykednek, hogy ennyi idő alatt majd csak kitalálnak valami okosat. Legrosszabb esetben öt év múlva lecserélik egy akkor 11 éves használtra, és az élet megy tovább. A hazai használtautók átlagéletkora már közelebb van a 14-hez, mint a 13-hoz, és hát oké, tényleg öregebbek a mi használtautóink, mint az európai átlag, de most komolyan: miért is lennének fiatalabbak? Egyszer talán a zseni is megszületik majd, aki elmagyarázza, hogy a magyar nem az importőrök bosszantására választja a használtat, vagy hogy az értékesítőknél kisebb legyen az év végi bónusz. Az sem véletlen, hogy az egy-kétmillió forintos ársávban mozog a használtimport. Hat havi fizetésünknél többet nem célszerű, vagy mondjuk úgy, nem biztonságos autóra költeni. Persze attól függően, hogy valaki mennyire szeret izgulni, kitalálhatja, bruttóban vagy nettóban gondolja-e. A KSH szerint előbbi most 285 ezer forint, a nettóját meg úgyis tudja mindenki, de mindent elmond, hogy a 2016-ban Magyarországon vásárolt autók 86%-a használt.

Felnőttünk az autóhitelezéshez
A magyar újautó-piac jó években is csak alulról nyaldossa a százezres éves eladásokat, tavaly boldogan hirdettünk rekordot 92 ezerrel. Ennek is legalább 70%-a, de inkább magasabb része volt cégautó. Felesleges részletezni, mennyire másképp specifikál az ember egy cégautót, mint a sajátját, előbbinél eleve furcsa tényező, hogy x forintot el kell költeni. Többnyire két érdektelen márka közül lehet választani, és tekintettel kell lenni, hogy hiába specifikálunk ördögi ügyességgel, nem lehetünk olyan okosak, hogy a végén jobb autónk legyen, mint a főnöknek. A 2008-as válság előtt, amikor azt hittük, a bab is hús, 177 ezer eladott újautó volt a csúcs. Az a világ mentálisan volt nagyon más: az értékesítők szándékosan beszéltek olyan gyorsan, amikor elmesélték az ügyfélnek a nullahiteles autó életpályamodelljét: most szépen ingyen megveszik, fizetnek egy kényelmes havi 50 ezret, svájci frankban, mert az előnyös, aztán amikor lejárt a hitel, szépen beszámíttatják egy másik ingyenes autóba. Az értékesítő gyorsan elhadarta a lényeget, az ügyfél pedig nem kérdezett bele a sztoriba, hiszen az egy életen át ingyen autóban konstrukciónál csak rosszabb lehet. Nagyot fordult a világ, és a 2010-es mélypont óta a magyar magtanult számolni. Pontosabban megtanulta, hogy megszorozza a törlesztőrészletet a futamidő hónapjaival. Az inga néhány év alatt megjárta a két végpontot, a gyengeelméjű hitelhabzsolástól a teljes bizalmatlanságig, de mára kialakult egy olyan közeg, amelyben mintha felnőtt emberek folyósítanának hiteleket felnőtt embereknek. Az NRC kutatóintézet által végzett Cofidis Hitel Monitor kutatás legfrissebb adatai szerint az autóhitel ma Magyarországon a harmadik legelfogadottabb hitelcél. Jogos kérdés, mi az elfogadottabb: a lakásvásárlásra és a felújításra felvett hitel. Nahát: felnőttünk! Még meglepőbb, hogy ma a 18-69 év közötti lakosság 46%-a tartja elfogadhatónak hitelből, vagy hitel bevonásával autót venni.

Az autó nem luxus
Az autó nem befektetés, az autó nettó költség. Sokszor viszont leginkább csak muszáj – egy tökéletes világban (New York, London, stb.) lehet élni autó nélkül, sőt, inkább csak a macera van vele. Nálunk a tömegközlekedés meg ugye olyan, amilyen. Hagyján, hogy télen nagyon hideg van, nyáron nagyon meleg van, de tele a magyar vidék olyan területekkel, ahol egyszerűen megoldhatatlan a munkába járás autó nélkül. És még ha valaki a magyar viszonylatban kiugróan jó tömegközlekedésű Budapesten is lakik, simán spórol napi egy-másfél órát, ha autóval jár munkába. Arról nem beszélve, hogy ha valakinek éjjel rosszul lesz a gyereke, valószínű, hogy egyáltalán nem kap gyereküléses taxit. Nem is folytatom – aki nem egy másik galaxisban töltötte az utóbbi évtizedet, érti, hogy az autó nem luxus.

A használtautó megvétele is csak egy spekulációs jellegű, bár nem tőzsdei művelet: a piac elég keményen, de szinte mindig korrektül áraz. Ha egy típus kockázatos, sokat nyerhetünk, ha minden várakozás ellenére mégsem nálunk megy tönkre a kettős tömegű lendkerék és a turbó. Shortolhatunk egy alulárazott, Prince-motoros Mini Coopert, vagy játszhatunk a konnektoros hibridek áremelkedésére, bár ott azzal is kalkulálnunk kell, hogy amire ráharapnak a taxisok, érdekes módon hirtelen elkezdik lopni. Az újautó-eladások élmezőnyét a Suzuki Vitara, a Skoda Octavia, a VW Golf és a Ford Focus teszi ki, az igazi embereknek, úgy értem, akik, mint ember, és nem, mint cég vesznek autót, nem feltétlenül ezek kellenek. Amikor valaki a saját pénzét költi, és csak úgy típus nélkül üti a keresőbe a ráfordítható összeget és évjáratot, feltűnik neki, hogy másfél millióból már lehet akár egy emberhez méltó autója is. Mondjuk egy BMW 320i Touring. Tökéletes családi autó; kicsit kitakarítjuk, ózongenerátorral megszüntetjük benne a bűzt, belapátoljuk a családot, indítunk, és már érezzük is, hogy nem hiába hajtjuk le magunkról a menetet. Vittük valamire – a BMW az BMW. Úristen, nem lesz ebből baj? – kérdezi azonnal a bennünk lakó anyuka, aki mindig arra nevelt, hogy nőjük ki a dzsentroid allűröket, hiszen minden második klasszikus regény arról szól, hogy valaki messzebb nyújtózkodott, mint a takarója távolabbi vége, és pikk-pakk, koldusbotra is jutott. Pedig nem: Magyarország a tizenéves BMW-k szanatóriuma. Minden tájegységnek megvan a maga guruja, az internet feltalálása óta az alkatrészellátás sem para, és lassan huszonéves a vonatkozó márkafórum, ahol a sorstársak osztják meg egymással a tapasztalatokat, és persze a helyileg illetékes csodadoktor elérhetőségét. Megkockáztatom: soha nem volt olyan jó használt BMW-t venni külföldről, mint manapság, és ezt nem én mondom, hanem a magyar piac: évek óta a 2003-4-5 közötti 3-as BMW-k vezetik a használtimport-listát.

Használtautó garanciálisan!
Évi 130-150 ezer import használtautó érkezik az országba, amire nagy szükség is van. A válság éveiben olyan kevés új fogyott, hogy ha valaki ma egy 2010-es autót venne, 43 ezer közül válogathat. Mínusz, amiket összetörtek, további mínusz a reexport-újautó, amik ugyancsak eltűnnek az országból. Csehországban nagyjából kétszer annyi újautó fogy, náluk nem is akkora nemzetgazdasági tényező a nepperkedés. A 2,5 milliós magyar autóparkban lassan kezdenek megjelenni azok is, amik már lassan belecsúsznak a kétmilliós ársávba, de nagyon kicsi lerohadási kockázatot jelentenek: az öt-hat éves, de még garanciális használtautók. Prémium életérzés speciel nincs bennük, viszont olyat tudnak, mint semmi más. A 7 éves garanciát a Kia kezdte Magyarországon, de mások is követték a példát, igaz azok még nem öregedtek bele ebbe az árkategóriába. A lényeg, hogy a 7 éves garancia feltétele, hogy az autós végig márkaszervizbe járjon, és mivel az autó eladáskori értékénél ez komoly tétel, meg hát ugye, a garanciális meghibásodásnál sem mindegy, be is tartja mindenki. Azt speciel tudjuk, milyen könnyű ma nálunk hamisított szervizkönyvet venni, vagy akár barkácsolni, és hogy a hivatalos, állami eredetvizsga sem garancia, hogy nem lopott az autónk. Ha viszont egyre több lekérdezhető múltú, garanciális autó kerül a használtpiacra, érdemes ezek között is körülnézni. Oké, nyilván én is inkább egy BMW-t nézegetnék, de annál jobban tisztelem, aki Ceedet választ.

Winkler RóbertÚjságíró

17. éve írja és szerkeszti a Totalcar autós szaklapot és vezeti az azonos nevű tévéműsort. Több ezer autót tesztelt, a magánéletben azonban tíz éve hű társa egy 1997-es Toyota 4Runner. Könyvei: 47 kedvenc járművem (2008), Best of Totalcar (2004), Kutyaszorító (2000), Kutya utónévkönyv (2005), Nagyvárosi természetbúvár (2002, 2015), CTRL C/ CTRL V (2006), Márton és Micike az autószerelő műhelyben (2012), Márton és Micike a tűzoltóságon (2013).

Szakértőnk szerint... II.

Hasít a magyar használtautó-piac

Autópiaci trendek Várkonyi Gábor szakértő szemével

Az autó olyan, mint a foci, mindenkinek van róla véleménye. 10 millió szövetségi kapitány országában sokszor épp annyira nehéz meggyőzni bárkit arról, hogy érdemes elengedni néhány unalomig ismert berögződést autóvásárlási stratégiákkal kapcsolatosan, mint találni 2 embert, aki ugyanazt gondolja a kezdő tizenegyről. Sztereotípiák mentén dől el egy csomó családban az, hogy mire költik több évnyi nehezen összehozott megtakarításukat a legdrágább ingóságukra.
Az első kérdés rögtön az elején felmerül. Ördögtől való pazarlás új autót venni?
Aztán érkeznek az érvek és ellenérvek. Az egyik tábor rögtön rávágja, hogy „milliókat” bukik az autó, ahogy kigördül a szalonból, a másik csapat azonnal kontráz, hogy minden fellelhető használtautó „úgyis” átverésekkel teli pénztemető, ami csak arra jó, hogy évekkel rövidítse meg az azt választók életet a vele járó idegesség miatt. Az arany középút legendájában nem hiszek, abban viszont mindenképpen, hogy érdemes hátra lépni kettőt, és használni az agyunkat. Nem minden esetben egyenlő az új autó választása azzal, mintha húszezresekkel fűtenénk, és nem átvert emberek sóhajából nyerik életenergiájukat átlagos használtautó nepperek. Függően attól, hogy miért cserélünk autót, mindkét út jelenthet jó megoldást. Az autóra szenvtelenül tekintők, akik csak a használati értéket nézik, ritkán, 8-10 évente cserélnek, nem fontos nekik a felszereltség, adott esetben kifejezetten jól járhatnak egy új autóval, amit például kifutó modellként vesznek meg, jóval olcsóbban, mint amennyibe évekkel korábban, friss modellként került. Többen vannak ugyanakkor azok, akik anyagi okok miatt egy új autókat áruló szalon közelébe sem merészkednek, ha cseréről van szó.

A többség használtat választ
Az autóvásárlók négyötöde használt autóval tudja vagy akarja megoldani a mobilitást, vagy éppen a hobbiját. A válság utáni összeomlás következtében elapadt az új autóforgalomba helyezés. Emiatt jelentős részben import használt autót vásárolnak, ami a Cofidis Hitel Monitor felmérésben részt vevő válaszadók több mint fele szerint is rizikósabb ügy, mint amikor itthoni, lekövethető, vezetett szervizkönyves autót választanak. Cseppet sem meglepő módon a Cofidis felmérésében részt vevő vásárlók a fél és egy millió közötti autókat, illetve az egy és hárommilliós vételárú autókat tartották a legkelendőbbnek. Ez utóbbival a megkérdezett kereskedők is egyetértettek, és nagy valószínűséggel, ha ár alapon lehetne elemezni az összes tranzakciót, igaza is lenne mindkét csoportnak. Ennyi pénzt egy átlagos középosztálybeli magyar család, akár némi banki finanszírozást igénybe véve beláthatónak tart és nem utolsó sorban, ennyi pénzből már egy korrekt állapotú, viszonylag szerény anyagi ráfordítással üzemben tartható, megfelelően biztonságos autóra szert lehet tenni.
Mindkét fél ugyanazt a négy márkát említette a legkeresettebbek között. A különbség csupán a sorrendben volt. A Suzuki márkaválasztást nem kell magyarázni, az egyre dráguló karbantartású autók korában nem lényegtelen kérdés, hogy krátert szakít-e a családi költségvetésbe egy váratlan javítás vagy egy pici anyagi döccenővel kimozogható-e a felvillanó „check engine” lámpa. A másik három márka, VW, Opel, Ford alátámasztja a magyarok németautó fetisizmusát. A kínálatban is túlsúlyban vannak az említett márkák, ha alapvetésként tekintünk arra, hogy magyar cégesautókból és német/osztrák/holland importból fedezhető a használtautó igénye az országnak. Szervíz és alkatrész szempontból is könnyebben kezelhető autók közé tartoznak ezek. Az öreg prémium autó is töretlenül népszerű, sokan még mindig elhiszik, hogy a tizenéves levitézlett egykori über gépek csak egy picivel drágábban fenntarthatók, mint a szerényebb társaik. Ez a piac jelenlegi „devizahitele”, és sokan ébrednek keserűen, amikor kiderül, hogy nem sok drágább hobbi van, mint pénzelni egy vén és bonyolult vas utolsó vergődését. A kijózanodás jelei lassan de biztosan azért láthatók, főleg, ha figyeljük a legnépszerűbb import típusok rangsorát az elmúlt években.

Így vásárol a magyar autót
A magyar vásárló mindenek előtt árérzékeny, a Cofidis kutatása szerint a válaszadók 93%-a vételárat jelölte meg legfontosabb szempontnak döntésében. Itt hozzá kell tennem, hogy ez egy viszonylag rövidtávú szemléletet feltételez, aminek egyenes következménye, hogy még mindig megdöbbentően sok a visszaélés a használtautó piacon. Az önáltatás pszichológiája nagyon erős reflexeket indít be sokakban, „talán egyszer lehet szerencsém” típusú, gyakran balszerencsétlenségbe torkolló vételek még mindig igen gyakoriak. Tudni kell, hogy a vételár egy költségtétel a sok közül, és ha nem csak ezt vennék figyelembe sokan, hanem azt is, hogy várhatóan az autó birtoklása alatt összesen mennyit fognak a kiszemelt autóra költeni, várható szervizköltségekkel, értékvesztéssel, és egyéb tételekkel súlyosbítva, sokszor nem az olcsóbbat választanák. Érdemes megemlíteni a becsületes és felkészült kereskedők és értékesítők szerepét is, akinek pontosan az lenne a dolguk, hogy megfelelő információkkal segítsék a hozzájuk forduló érdeklődőket ezekben a kérdésekben. Reálisan mérjék föl a vásárlói igényeket, műszaki szempontból is tegyenek javaslatokat például annak eldöntésére, benzines vagy dízel autót vigyen haza az érdeklődő, meddig tartsa meg, hogyan üzemeltesse új szerzeményét. Az objektív és tisztességes tájékoztatást az ügyfelek jelentős része meghálálja, érdemes lenne több kereskedőnek erre építenie az üzleti modelljét.
Az autó műszaki állapota a második legfontosabb szempont a magyarok többsége szerint (92%). Ennek elvileg objektív, hozzáértő felmérés alapján könnyen eldönthetőnek kellene lennie, mégis számos félreértésre ad okot. A vásárlás pillanatában fennálló műszaki hiba és a kopó alkatrészek cseréjéből adódó költség fogalma tapasztalataim szerint még mindig erősen keveredik a fejekben. Az eladók nyilván bagatellizálnak a vevők pedig gyakran ott is átverést látnak, ahol szó sem volt ilyesmiről. Általánosságban elmondható azonban, hogy ha nincs mellettünk szakértő segítség, egy állapotfelmérésre szánjunk rá 10-30 000 forintot. Jól befektetett pénz. A fogyasztás is felkerült a legfontosabb szempontok közé (88%), a dízel autók jelentős népszerűségének egyre inkább leáldozik. Általánosságban elmondható, hogy egyre jobban félnek a modern dízelek javítási költségeitől az autósok, a középkategóriában ugyanakkor nem sok alternatívája van ennek a hajtásnak.

Vásárlói tudatosság: kifizetődő az utánajárás
A futott kilométerek és az autó kora két rendkívül érzékeny pont, az előítéletek itt tartják magukat a legmakacsabbul. Érthető módon mindenki a legfiatalabb, legkevesebbet futott autót szeretné kihozni a pénzéből ugyanakkor tudomásul kell venni, hogy csodák ritkán vannak. Dízel középkategóriás autók ritkán futnak 30-40 000 kilométernél kevesebbet évente, olykor ennél jóval többet is mutathat a szervizmúlt, ami sokszor fontosabb indikátora annak, hogy mit veszünk, mint az, hogy mennyit mutat az óra. Ezzel persze csak akkor tudunk bármit kezdeni, ha van ilyen jellegű dokumentáció. Jó tanács: ha nincs, akkor inkább hagyjuk a vásárt. A korábbi törések elhallgatása még mindig súlyos probléma. Itthoni autóknál lehet nyomozni a biztosítók adatbázisában, már ha van információ az autóról de a külföldről származó járműveknél nagyon alapos vizsgálatnak vessük alá a kiszemelt járgányt. Szerencsére ez egy könnyebben leleplezhető átverés, mint az óratekerés. Hozzáértő szakembert ritkán lehet megvezetni ebben a kérdésben. Már, ha találunk ilyen szakembert…
Összefoglalva, nincsen könnyű a dolga annak, aki megfelelő állapotú, reálisan árazott, korrekt előéletű autóra vadászik a honi piacon. A vásárlói tudatosság hazánkban továbbra sem kellően erős, de egyértelműen javuló tendenciát mutat. A takarón való túlnyújtózás hitelből a mai szabályozások mellett kevésbé lehetséges, mint egy évtizede, és a vásárlók is kezdik annak látni a hitelt, amire való: ésszerű arányok mellett egy lehetőség arra, hogy fiatalabb, jobb műszaki állapotban lévő autót vegyünk, és ne a karbantartásra, javításokra dobjuk ki a pénzünket egy reménytelenül öreg autónál.
Tehát ne higgyünk a csodákban, mérjük fel az anyagi kereteinket, az igényeinket, tájékozódjunk a típusokról elfogulatlan forrásból, és járjunk utána az eladónak és történetének, és ne sajnáljuk a pénzt állapotfelmérésre vagy segítségre. Ezekkel a lépésekkel a ránk leselkedő veszélyek nagy részét kiiktathatjuk.

Várkonyi GáborAutós szakértő és műsorvezető

Az autós újságírás mellett a Jazzy Millásreggeli Futómű című műsorát vezeti és 15 éve autóvásárlási tanácsadással is foglalkozik.