Összefoglaló

Fáznak a magyarok a hitelfelvételtől

Ma már nem szégyen hitelt felvenni, de a magyarok pénzintézetek iránti bizalma még nem állt helyre: a legfrissebb Cofidis Hitel Monitor kutatás eredményei szerint tízből hét hitelfelvevő félelemmel fordul külső anyagi segítségért. Ezzel szemben a megkérdezettek alig negyede találkozik azokkal a problémákkal, amik miatt előzetesen aggódott, derül ki az országos reprezentatív felmérésből. Az egyik legfontosabb hitelcél továbbra is a családi kassza egyensúlyban tartása, azaz sokan fedezik mindennapi szükségleteik egy részét külső forrásból, de jelentősen megnőtt azok száma, akik hosszú távú befektetésként tekintenek a pénzintézetek szolgáltatásaira.

Már nem szégyen a hitel
Míg korábban a hitel szinte szitokszó volt, addig ma már a magyarok közel kétharmada szerint nincs mit szégyellni a hitelfelvételen. Közel minden második ember úgy gondolja, ma már külső anyagi segítséggel szinte minden váratlan helyzet megoldható, azaz pénzügyi mentőhálóként tekintenek az eszközre.

Fő mumus: a rejtett költségek
A hitelekkel kapcsolatos aggályok tekintetében a magyarok többsége (58%) a rejtett költségektől tart a leginkább, majd ezt követi a menet közben változó feltételektől való félelem (24%), illetve az is aggasztja őket, hogy megnőnek a törlesztőrészletek (23%). Akadnak olyanok is, akiket az nyomaszt, hogy nehezen vagy egyáltalán nem tudják majd a kölcsönt visszafizetni (22%). Az előzetes vélekedésekkel szemben a kutatási eredmények egészen más képet festenek: eszerint elenyésző azok aránya – mindösszesen 1 százalék – akik tényleg nem birkóznak meg a visszafizetéssel, és visszatekintve a döntő többség (70%) sikerrel boldogul a törlesztőrészletekkel; sőt, a megkérdezettek 61 százaléka utólag jó döntésnek tartja, hogy belevágott és ma is a hitelfelvételt választaná (59%), ha hasonló helyzetbe kerülne.

Senki sem nyugodt teljesen
A hitelfelvevők 4 típusba sorolhatók be aszerint, hogy milyen hangsúllyal jelenik meg a gondolkodásukban a pénz. A pragmatikus csoportba tartozók (30%) szerint a hitel eszköz, amivel nagyobb léptékű célokat lehet elérni, pénzügyeiket igyekeznek kézben tartani, de 39 százalékuk mégsem nyugodt, ha hitelfelvételről van szó. A pénzcentrikusok (28%) azok, akik számára a pénz a hatalom és a presztízs kifejezésének eszköze, tehát ez alapján ítélik meg önmagukat és másokat is, általában jobb anyagi helyzetben vannak és ugyan nem aggódnak annyit a pénzen, mégis elmondható róluk, hogy majdnem ugyanakkora félelemmel vágnak bele a hitelbe, mint az aggódó kategóriába tartozó társaik (24%). Őket a pénz témaköre szorongással tölti el és nem érzik magukat anyagilag biztonságban, amit legtöbb esetben a megtakarítás hiánya okoz. Az utolsó csoport a megfontoltak köre (18%) ők azok, akik a legtudatosabbak a pénzügyek területén, elégedettek pénzügyeikkel, előre terveznek így aggodalmat csekélyebb mértékben (33%) éreznek a pénzzel kapcsolatosan.

Pénzügyi tudatosság és előre tervezés a kulcs
A Cofidis Hitel Monitor eredményei szerint bár a lakosság többsége (61%) igyekszik tudatosan tervezni, mégis csupán 40 százalék rendelkezik legalább háromhavi megélhetéshez szükséges megtakarítással. A megfontolt szegmensbe tartozók (18%) – ők azok, akik kifejezetten törekednek a tudatos pénzügyi tervezésre és akik jobban is tudnak takarékoskodni- 65 százalékának van félretett pénze.

Személyi kölcsön: a családi kassza egyensúlyban tartása helyett egyre inkább céljaink megvalósítására használjuk
Mivel a megtakarítás kevéssé jellemző, így váratlan helyzetekben a személyi kölcsönre sokan tekintenek úgy, mint az egyetlen lehetőségre, hogy megmaradjon a háztartások bevétel-kiadások egyensúlya. Ugyanakkor az elmúlt évben jelentően csökkent azok száma, akik külső forrásból finanszírozzák mindennapjaikat, ellenben megnőtt azok aránya, akik hosszú távú befektetésként tekintenek a pénzintézetek szolgáltatásaira, és céljaik megvalósítására (pl. lakásfelújítás, autóvásárlás) fordítják a felvett összeget.

Töltse le az összefoglalót word formátumban ITT!

Kutatási elemzés

Cofidis Hitel Monitor kutatás, 2016. július

Tavaly nyár óta pozitív tendenciát figyelhetünk meg a lakosság hitelekkel kapcsolatos attitűdjében, és ez változás a hitelfelvevők arányában és a hitelfelvétel céljában is megmutatkozik – derül ki a Cofidis immár öt éve zajló Hitelmonitor kutatásából. Az elmúlt egy évben a magyarok negyede vett fel valamilyen hitelt, 7 százalékuk személyi kölcsönt – utóbbit egyre nagyobb arányban céljaik megvalósítására: lakásfelújításra vagy háztartási gépek, berendezések vásárlására.

A hitelfelvételi tapasztalattal rendelkezők köre az elmúlt néhány évben nem változott jelentősen: a 18-69 éves magyar lakosság háromnegyede vett már fel valaha hitelt – a jelenleg is törlesztők aránya 40 százalék. Az aktívak, a magasabb jövedelemmel, valamint a gyermekkel rendelkezők körében az átlagosnál magasabb a hitelt törlesztők aránya, a 30 év alatti felnőtteknek ugyanakkor csak a negyede rendelkezik hitellel.
A meglévő hitelek terén nem változott a népszerűségi sorrend: 2016 közepén a legtöbben lakáshitelt (13%), folyószámlahitelt (12%) és személyi kölcsönt (12%) törlesztenek – áruhitellel 6% rendelkezik.

Cofidis_HitelMonitor_Infografika_2negyedev_slide_01_v2_fejlecnelkul

Tavaly nyár óta érezhető emelkedés figyelhető meg a hitelt újonnan felvevők számában. Jelenleg 25 százalék azok aránya, akik az elmúlt egy év során jutottak hozzá valamilyen hitelhez, ez a szám 6 százalékponttal magasabb, mint tavaly ilyenkor. Az előző 3 hónap során a 18-69 évesek 9 százaléka vett fel hitelt.

Cofidis_HitelMonitor_Infografika_2negyedev_slide_02_v4

A SZEMÉLYI KÖLCSÖN továbbra is a legnépszerűbb hitelek egyike. A lakosság egyharmada rendelkezik róla személyes tapasztalattal, 12% jelenleg is törleszti, az elmúlt egy évben pedig 7% vette igénybe.

Az igénylők átlagosan közel 460 ezer forintot vettek fel, a döntő többség (84%) 800 ezer Ft alatti összeget kapott.

Bár a személyi kölcsön továbbra is sok esetben hozza egyensúlyba a családi kasszát (a törlesztők negyede vett fel kölcsönt ilyen célból), eközben folyamatosan nő azok aránya, akik nem pénzügyi nehézségeik áthidalására, hanem céljaik megvalósítására vesznek fel hitelt: egy éve 15 százalék volt, most 21 százalék azok aránya, akik lakásfelújításra vettek fel kölcsönt, háztartási gépek, berendezések vásárlását pedig 13 százalék oldotta meg ily módon, ez a kör tehát közel kétszeresére nőtt.

Cofidis_HitelMonitor_Infografika_2negyedev_slide_03_v3

Tavaly nyár óta jelentősen változott az egyes hitelfelvételi célok lakossági megítélése. Míg egy éve 60 százalék alatt volt azok aránya, akik szerint lakásvásárlásra felelősségteljes megoldás a hitelfelvétel, jelenleg már 72 százalék vélekedik így. De gyakorlatilag az összes pénzügyi kiadás esetében számottevően nőtt a hitelfelvételt megfelelő eszköznek gondolók aránya: 59 százalék ért egyet vele, ha lakásfelújításról van szó, de a lakosság közel fele  elfogadható megoldásnak tartja a hitelfelvételt autóvásárlás esetén, a tanulmányok finanszírozására vagy egészségügyi célokból is. A hétköznapi élet megoldására, mindennapi vásárlásokra, a bevételek-kiadások egyensúlyának fenntartására, illetve az extra költésekhez (utazásokhoz, ajándékok vásárlására) felvett banki kölcsönök viszont továbbra sem elfogadhatóak a lakosság döntő többsége számára.

Cofidis_HitelMonitor_Infografika_2negyedev_slide_04_v2

Valamivel többen terveznek hitelfelvételt, mint tavaly ilyenkor: jelenleg a lakosság 12 százalékáról mondható ez el, ugyanakkor 3 hónapon belül mindössze 2 százalék szándékozik hitelt felvenni. A következő negyedévben legtöbben személyi kölcsön felvételét tartják elképzelhetőnek, legnagyobb arányban lakásfelújítással, berendezéssel kapcsolatos költségeik fedezéséhez. Az összes közeljövőbeli hiteltervet tekintve – a lakáshiteleket figyelmen kívül hagyva – a hitelfelvevők közel háromnegyede félmillió alatti összeget is elfogadhatónak tartana.

Az elmúlt egy évben jelentős pozitív változást figyelhettünk meg a lakosság hitelekkel kapcsolatos attitűdjében, vagyis abban, hogyan viszonyulnak a hitelfelvételhez. Érezhetően mérséklődtek a hitelekkel kapcsolatos fenntartások: már „csak” minden második felnőtt gondolja úgy, hogy a hitel csak nélkülözhetetlen dolgokra való, a hitelkonstrukciók átláthatatlanok, vagy hogy a hitelfelvevők szorult helyzetben lévő emberek. Ugyanakkor sokkal többen tekintenek a hitelekre lehetőségként: 61 százalék érzi úgy, hogy lehetőséget teremt nagyobb léptékű, amúgy nem könnyen elérhető célok eléréséhez, 59 százalék pedig egyetért azzal, hogy váratlan kiadások felmerülésekor a hitelfelvétel jó megoldás lehet.

Cofidis_HitelMonitor_Infografika_2negyedev_slide_05_v2

A 18-69 éves magyar lakosság három szegmensre osztható a hitelekkel kapcsolatos attitűdjeik alapján. Legkevesebben a hitelkedvelők vannak, akik a hitelekben a pénzügyi lehetőséget látják, és úgy gondolják, hogy ha az ember kellően megfontolt és körültekintő, akkor nem kell tartania a kockázatoktól. Ugyanakkor a hitelpártiak csoportja több mint másfélszeresére nőtt 2015 eleje óta: míg akkor csupán a lakosság egytizedét sorolhattuk ebbe a szegmensbe, jelenleg 17 százalék tartozik a hitelkedvelők közé. A másik végletet azok jelentik, akik a hitelek pozitív velejáróit sem ismerik el, és a hitelfelvételt legfeljebb egyfajta szükséges rossznak tekintik – a hitelellenesek aránya jelentősen csökkent az elmúlt másfél évben, de még mindig a lakosság közel egyharmada sorolható ebbe a körbe. A magyarok többsége hitel-elfogadó: egyetértenek azzal, hogy szükség van hitelekre, és bizonyos élethelyzetekben a hitelfelvétel racionális döntés lehet, eközben azonban a hitelfelvétel negatív aspektusaival is tisztában vannak.

Szakértőnk szerint... I.

Hitelfelvétel személyiségünk és érzelmeink tükrében

A lakosság körében a hitelfelvételi kedv közel változatlan, sőt a tavaly nyár óta tartó mérsékelt növekedés továbbra is megfigyelhető. Az áruhitel, a személyi kölcsön és a folyószámlahitel a leggyakrabban keresett termék, de a legtöbben még mindig lakáshitelt törlesztenek (13%). A hitelfelvételi kedv azonban továbbra is alacsony európai mércével mérve, aminek nemcsak anyagi okai vannak. Legalább ilyen fontosak a hagyományok, a jövőre vonatkozó várakozások, az értékrendbeli, attitűdbeli és személyiségbeli okok. A tanulmány azt vizsgálja, hogy miként befolyásolják a hitelfelvételi kedvet bizonyos személyiségjegyek, attitűdök valamint a félelmek és az esetleges szégyenérzet.

1. A pénzhez és hitelfelvételhez fűződő viszony

Az embereket pénzügyi attitűdjeik szerint általában négy csoportba lehet sorolni. A legtöbb embernek a hitelfelvétel kapcsán annak „praktikussága” „eszköz jellege” jut eszébe. Ők a „pragmatikusok” táborához tartoznak, és inkább vallják azt a nézetet, miszerint: „… sokkal jobb, ha az ember a hitelek segítségével hamarabb hozzájut a szükséges termékekhez, mintha évekig spórolna rá. A pénz, mint a „hatalom és presztízs eszköze” nézet a „pénzcentrikusokra” jellemző, és ehhez a csoporthoz tartozók rendszerint a fiatalok (18-39 év) köréből kerülnek ki. Az „aggódók” általában középfokú végzettségűek, inaktívak, átlag alatti jövedelemmel rendelkeznek, és többségük az 50-69 éves korosztályból kerül ki. A „megfontolt” szegmenshez tartozóak átlagon felüli jövedelműek, és különösen tudatosak a pénzügyek területén. Sajnos a lakosság körében ők vannak a legkevesebben, a jelenlegi felmérés adatai szerint (18%), a korosztályt tekintve pedig a 18-39 évesek körére jellemzőek ezek a vonások.

2. A hitelfelvételhez és eladósodottsághoz kapcsolódó érzelmek

A Cofidis Hitel Monitor kutatása elsősorban a vélt és valós félelmekre koncentrált. A hitelfelvétel kapcsán a leggyakoribb félelmek, hogy „menet közben változnak a feltételek”, „nehezen tudom majd visszafizetni, „megnőnek a törlesztő részletek, illetve a „megélhetésem veszélybe kerül”. Az eredmények azt mutatják, hogy ezek a vélekedések ugyan jogosan merülhetnek fel aggályként, hiszen a legfontosabb félelmek bekövetkezési aránya 1-10%, de közel sem annyira indokoltak, mint amennyire nyomasztják az egyént. Ha valaki már több hitelfelvételen van túl, realisztikusabban tud gondolkozni, de a rossz tapasztalatok miatt itt is az első helyen áll a „nehezen tudom majd visszafizetni” vélt félelem. A megkérdezettek 23%-a fél ettől, és erősebb a félelme azoknak, akiknek már volt hitele.

Az, hogy van-e, s ha igen, milyen mértékben okoz a hitelfelvétel félelmet és szégyent, nemcsak a tények és tapasztalatok, hanem érdekes pszichológiai mechanizmusoknak is a függvénye. Az egyik legfontosabb tényező, hogy az egyén mennyire akar embertársainak megfelelni, azaz jó színben feltűnni mások előtt. Ugyancsak fontos, hogy a mindennapi életben miként van jelen az önigazolás kényszerűsége/szokása, illetve megfelelő társas támasszal rendelkezik-e az egyén.

Az önigazolás késztetése és annak mértéke a kognitív disszonancia nevű pszichológiai mechanizmushoz is kapcsolható.

Lényege, hogy amikor valamilyen tapasztalatunk/élményünk/döntésünk miatt a korábbi elképzeléseinkhez képest ellentmondással szembesülünk, kellemetlen érzéseket fogunk átélni. Ennek feloldását sokféleképpen el lehet érni, melyek közül az egyik az önigazolás. Lehetséges például, hogy a törlesztő részletek elmaradása miatt szégyenérzetet élt meg az egyén – ez a helyzet nem fér össze az önmagáról alkotott pozitív énképpel –, és azt úgy redukálja, hogy önigazolást végez, azaz megtalálja/megalkotja azokat a magyarázatokat, amelyek értelmessé teszik a döntését. Sok esetben még úgy is, hogy ezek a magyarázatok teljesen irreálisak.

Egy magyarországi nagybank plakátjai például még nem is olyan régen arra bíztatta a hölgyeket, hogy kölcsön segítségével vegyenek ruhákat. A reklám azt a kevésbé tehetős réteget célozta meg, mely ugyan nem rendelkezik kellő tőkével, de hisz abban, hogy egy hitelből vásárolt új ruha hozzásegíti a vágyott céljaihoz. Mintegy sugallja: ékesítsd fel magadat, és a siker nem marad el, szépségeddel elnyered környezeted (az áhított partner) szeretetét, tiszteletét. Kérdés, ha ezt egy hölgy eddig nem tudta megteremteni, és mondjuk az új ruhában adott randevú mégsem lesz olyan sikeres, mit él át, amikor az első törlesztő részletet ki kell fizetnie? (Vajon milyen önigazoló gondolatokkal tudja magát megnyugtatni?)

A kutatás azt mutatja, hogy vannak olyan „önigazoló” magyarázatok, melyekkel a hitelt fizetők inkább jellemezhetőek. Például: „Manapság már a hitelekkel szinte minden váratlan anyagi helyzet megoldható” vagy „Szinte mindenkinek van valamilyen hitele a környezetemben”. Érdemes erre a másodikra oda figyelni, ugyanis nagyon tipikus, önigazoló gondolat. Ha ismerünk a környezetünkben eladósodott embert, vagy úgy vélekedünk, hogy sok ilyen ember van, könnyebb az eladósodottságot cipelni. Ez esetben kevésbé rettegünk attól, hogy mit gondolnak mások rólunk. A rosszul fizető adósok hajlandóak úgy jellemezni magukat, mint akik egy közösséghez tartoznak, ahol az adósság tolerálható. Gyakori, hogy az eladósodottak táborába tartozók mintegy önigazolásként buzdítanak másokat, hogy vegyenek fel hitelt. Érdekes azonban a „másik oldal” – a nem hiteltörlesztők– önigazoló vélekedései is: körülbelül harmaduk képviseli azt a nézetet, hogy: „Nem igazán kezeli jól a pénzügyeit, aki hitelt vesz fel”. (A hiteltörlesztők csak mintegy 10%-a vallja ugyanezt a nézetet.)

3. Pénzügyi tudatosság, kontroll tartás és a hitelfelvétel összefüggésrendszere

Nem véletlen, hogy azok az emberek, akik rendelkeznek munkahellyel és jól keresnek, pozitívan tekintenek a pénzre – kívánatos, fontos és hasznos dolognak tartják azt, ezzel szemben a munkanélkülieknek feszült, negatív képük van a pénzről; a pénz hiánya egyet jelent a bukással, a szégyennel. A jelenlegi eredményeink is megerősítik: a hitellel rendelkezők, a hitellel nem rendelkezőkhöz képest inkább aggódnak, hogy a jövőben pénzügyileg nem lesznek biztonságban. Az ő esetükben elengedhetetlen a pénzügyi tudatosság vagy pénzügyi intelligencia tudatos fejlesztése.

Mit is jelent ez pontosan? Elsősorban azt, hogy az egyén annyit keres, amennyire szüksége van; pénzügyileg tájékozott, képes a pénzét megvédeni; kamatoztatni, s nem utolsó sorban tud pénzügyi terveket készíteni, és azokat kivitelezni. E tekintetben különösen fontos a szükségletkielégítések késleltetésének képessége. A hitel visszafizetésével általában azoknak az embereknek vannak nehézségeik, akik kevésbé képesek önkontrollt gyakorolni. A „rossz adósok” rendszerint rövidebb időtávban gondolkoznak, azaz nem töprengenek túl sokat jövőbeli kiadásaikról és bevételeikről; tudják magukról, hogy felelőtlenül költekeznek, és a pénzkezelési szokásaik rosszak. Rendszerint az idő és energia strukturálásával is hadilábon állnak.

Akik még soha nem vettek fel hitelt, valamint a végtörlesztettek rendszerint magasabb pénzügyi kultúra index átlagot érnek el, mint a hiteleket jelenleg is fizetők vagy felvenni készülődők. A pénzügyi kultúra szintje és az iskolai végzettség között egyenes arányosság fedezhető fel – az alacsonyabb iskolai végzettségűek alacsonyabb pénzügyi kultúrával is rendelkeznek, és inkább külső kontrollos egyéniségek. (Azaz úgy észlelik a velük történt eseményeket, mint amelyek nincsenek összefüggésben szándékaikkal, viselkedésükkel, személyiségbeli tényezőkkel.) Ők nagyobb valószínűséggel vesznek fel „rossz hiteleket” és kerülnek hitelspirálba, míg a belső kontrollos egyéniségeknek (az eseményeket úgy észlelik, mint viselkedésük kontrollálható következményeit) rendszerint nincs problémájuk a visszafizetéssel. A jelenlegi kutatás is megerősíti: ők kevésbé élnek meg szégyenérzetet a hitelfelvétel kapcsán, mint külső kontrollos társaik.

Összegzésként elmondható, hogy nemcsak a pénzügyek terén érdemes alaposabb ismeretekre szert tenni, ha fejleszteni kívánjuk a pénzügyi kultúránkat és racionalizálni a hiteleinket. Legalább ugyanilyen fontos bizonyos személyiségjegyek tudatos formálása valamint a gyors alkalmazkodóképesség a pénzügyek világában.

Érdekesség, hogy a nemzetközi szakirodalomban is ezek a leggyakrabban használt dimenziók a pénzügyi attitűd leírására/mérésére*, bár más kategóriabeli megnevezésekkel élnek. A teljesség igénye nélkül, lássuk a legfontosabb fogalmakat és azok leírását a témában:

I. Hatalom – Presztízs: azok az egyének, akik ebben a faktorban magas értéket képviselnek, úgy tekintenek a pénzre, mint aminek segítségével hatással/befolyással lehetnek másokra, mint az a hatalom és sikeresség mérőeszköze.
II. Megtartás-Idő: akik ebben a faktorban magas pontszámmal rendelkeznek, megtervezik a jövőjüket és folyamatosan ellenőrzik aktuális pénzügyi helyzetüket; pénzügyi tervezésre, és a pénzzel való gondos bánásmódra fókuszálnak.
III. Bizalmatlanság: akiknek ebben a faktorban magas összesítő érték szerepel, azok bizonytalanok, gyanakvóak, kétségeik vannak a pénzzel kapcsolatos helyzetekben önmagukkal és a pénzvilággal szemben is.
IV. Szorongás: akik ebben a faktorban magas értéket mutatnak, úgy tekintenek a pénzre, mint a szorongás/idegesség forrására.
V. Minőség: Azokat az egyéneket, akiknél ez az érték magas, jól jellemzi a közmondás: „Azt kapod, amiért fizetsz”; a jó minőségű termékek/szolgáltatások megvásárlására fókuszálnak.

*A nemzetközi kutatások közül az egyik domináns skála, amely kísérletet tett a pénzhez való hozzáállásunkat, a pénz iránti attitűdünket alakító tényezők meghatározására az a Yamauchi és Templers (1982) féle Pénzügyi Attitűd Skála (MAS – Money Attitude Scale).

Dr. Mihály NikolettGazdaságpszichológus

 A Szent István Egyetem Üzleti Tudományok Intézetének adjunktusa. Kutatásait elsősorban olyan gazdasági területeken végzi, ahol a pénzügyi és fogyasztói magatartást jelentősen befolyásolják pszichológiai és szociológiai tényezők.

Szakértőnk szerint... II.

Bár a pénzkezelés személyiségen is múlik, de tanulható

Van egy alapvető pszichológiai szabály, amit bár mind tudunk, mégis gyakran hajlamosak vagyunk elfelejteni: mind különbözünk. Különbözünk abban, hogy mennyire vagyunk nyitottak, kockázatvállalóak, magabiztosak, érzelmileg stabilak és lelkiismeretesek, és ezek az alapvető jellemzők a viselkedésünkben is megjelennek. Például abban, hogyan is vagyunk a pénzzel, mennyire vagyunk képesek jól menedzselni pénzügyeinket, mennyit aggódunk az anyagiakon, vagy éppen hogyan kezeljük elméletben és gyakorlatban a hitel kérdését. Persze a pénzzel kapcsolatos hozzáállásunk nemcsak a személyiségünktől függ, de a tapasztalatainktól és az aktuális élethelyzetünktől is.

De vajon ennyi befolyásoló tényezővel a nyakunkban lehet-e egyáltalán konkrét kategóriákba sorolni bennünket a pénzhez való viszonyunk alapján? A Cofidis Hitel Monitor által végzett friss felmérés szerint igen.

Van, aki tudatos, van, aki aggódik, van, akinek a pénz egy eszköz, másoknak pedig presztízs.
Az eredmények szerint ez a viszony jól leírható négy dimenzió mentén, vagyis az alapján, hogy az emberek mennyiben tekintenek pragmatikusan a hitelfelvételre, hogy mennyire igyekeznek tudatosan bánni a pénzzel, hogy mennyiben ad okot aggodalomra, szorongásra a pénz, illetve, hogy mennyiben tartják a pénzt presztízs értékűnek. Kiderült, hogy ez a négy dimenzió különböző hangsúllyal jelenik meg a gondolkodásunkban, és ennek mentén négy különböző kategóriába sorolhatóak a magyarok.

1. A pragmatikus
A lakosság 30 százalékát kitevő pragmatikusok leginkább 40-59 közötti korosztályba tartoznak és jellemzően alapfokú végzettséggel rendelkeznek. Számukra a hitelfelvétel átlagos, normális, nem szégyellnivaló dolog, és gyakran saját tapasztalattal bírnak a hitelfelvétel terén. Ebben a csoportban a hitel eszközként jelenik meg, a pénz nem szimbolizál presztízst, hatalmat, és aggodalomra sem ad különösebb okot.

2. A pénzcentrikus
A pénzcentrikus emberek (28%) számára a többieknél fontosabb a pénz. Ők leginkább az átlag feletti jövedelemmel rendelkező 18-39 év közötti felsőfokú végzettséggel rendelkező budapesti lakosok köréből kerülnek ki. A pénzcentrikusok a társadalom többi tagjához hasonló mértékben aggódnak az anyagiakon, és bár az átlagnál kevesebb hitelfelvételi tapasztalattal rendelkeznek, többségük azért vett már fel hitelt életében.

3. Az aggódó
A megkérdezettek negyede az aggódó kategóriába esik. Ennek a csoportnak a tagjai átlagosan 18-29 évesek, szerényebb körülmények között élnek, inkább Kelet-Magyarországon. Jellemző rájuk az anyagiakon való szorongás, a biztonság hiánya, ami nem meglepő, hiszen gyakrabban inaktívak, alig rendelkeznek megtakarítással, így lehetőségük sincs a pénz tudatos kezelésére. Számukra a hitel nem megoldás, csak újabb félelmek forrása, ami további bizonytalanságot szül.

4. A megfontolt
A pénzügyi tudatosság a megkérdezettek 18 százalékát kitevő megfontolt tábort jellemzi leginkább, akik leggyakrabban a 18-39 év közötti, felsőfokú végzettséggel rendelkező budapesti lakosok köréből kerülnek ki. A megfontoltak tudatosan kezelik a pénzügyeiket, takarékoskodnak, az átlagosnál elégedettebbek anyagi helyzetükkel és kevésbé aggódnak a jövő miatt. Ők azok, akik a többieknél jóval alacsonyabb arányban folyamodnak kölcsönért.
A kutatásból tehát úgy tűnik, hogy a fenti négy kategória lefedi az emberek pénzhez fűződő viszonyát. De vajon min múlik, hogy melyik kategóriába esünk? És milyen következményei lehetnek annak, ahogy a pénzhez állunk?

Az érzelmi stabilitás és a lelkiismeretesség kritikus tényező
Az elmúlt évtizedekben számos olyan pszichológiai kutatás született, amely a személyiség és a pénzügyi menedzsment közötti kapcsolatot igyekezett feltérképezni. Ezekből tudjuk például, hogy az érzelmi instabilitás gyakrabban jár együtt hitelfelvétellel és kényszeres vásárlással.

A Cofidis Hitel Monitor kutatásából kiderül, hogy a lakosság 39 százaléka aggódik a pénzügyi biztonsága miatt, negyede gondterhelt, ha pénzről van szó. A pszichológiai kutatásokból pedig tudjuk, hogy a pénzügyi gondok gyakran járnak együtt mentális problémákkal. Azok, akik anyagilag bizonytalanságban élnek gyakrabban mutatnak depressziós, szorongásos tüneteket. A pénzügyi helyzet és a mentális problémák kapcsolata ugyanakkor nem tiszta. A kutatásokból nem derül ki, hogy vajon az anyagi gondok okozzák a pszichés problémákat, esetleg fordítva, vagy a két jelenséget egy, eddig feltáratlan harmadik tényező fűzi-e össze.

Azt viszont biztosan tudjuk, hogy a lelkiismeretes emberek bánnak legjobban a pénzzel, ők általában társaiknál több megtakarítással rendelkeznek, jövőorientáltabbak, és elégedettebbek is pénzügyi téren. Érdekes módon az anyagias emberekre azonban mindez nem jellemző. Minél inkább hiszi valaki, hogy az anyagi javak jelentik a boldogságot, annál kevésbé menedzseli jól a pénzét. Hogy ezzel megfosztaná magát a boldogságtól? Aligha. A pozitív pszichológia kutatásaiból ugyanis tudjuk, hogy bár a fiatalabb korosztály hajlamos azt hinni, hogy a pénz és a hatalom hozza el a boldogságot, ez a gyakorlatban nem igazolódik be. A lottónyeremény például csak néhány hónapig növeli az emberek boldogságszintjét, hosszú távon az számít, hogy milyen mély és szoros szociális kapcsolatokat vagyunk képesek fenntartani társainkkal.

Ez a néhány kutatási adat jól mutatja, hogy milyen pszichés okok és következmények járhatnak azzal, hogy a pénzhez való viszonyunk tekintetében melyik kategóriába tartozunk. Fontos azonban tudnunk, hogy sem a személyiségünk, sem a tapasztalataink nem determinálják a pénzhez való viszonyunkat. A pszichológiai kutatások szerint ennek alakításában ugyanis sohasem késő aktív szerepet vállalnunk.

Érdemes a tudatosságra törekedni
Bár a pénz nem hoz boldogságot, az anyagi problémák, a bizonytalanság jelentős stresszforrást jelenthetnek, így ezek elkerülésére érdemes figyelmet fordítani a pénzhez való hozzáállásunkkal, érzéseinkkel, költési szokásainkkal. Ebben a folyamatban leginkább tudatosságra van szükségünk, arra, hogy megtanuljuk jobban menedzselni a pénzügyeinket. Ide pedig az önismereten keresztül vezet az út, azon, hogy minél alaposabban megismerjük magunkat, a működésünket, a szokásainkat, és olyan célokat tűzzünk ki magunk elé, melyek passzolnak a személyiségünkhöz, aktuális érzelmi állapotunkhoz. Például, ha lelkileg éppen nehéz, ha sokat stresszelünk, érdemes fokozottan odafigyelni pénzügyeinkre, hogy ne rontsunk tovább a helyzetünkön. Ha pedig pénzügyi káosz van körülöttünk, érdemes először az apróbb, könnyebben megoldható problémákat kezelni és a kisebb kölcsönökkel kezdve fokozatosan visszafizetni tartozásainkat. Természetesen akadnak olyan élethelyzetek, amikor nincs sok választási lehetőség előttünk: ha a túlélésre játszunk, ritkán engedhetjük meg magunknak a kísérletezés luxusát. Ennek ellenére a pénzügyi döntéseinknél érdemes – amennyire a személyiségünk és a lehetőségeink engedik – előre tervezni, és tudatosan figyelni pénzügyi tevékenységünket.

Sákovics DianaPszichológus, újságíró, dívány.hu

A szerző 2007-ben végzett az ELTE pszichológia szakán, egészségpszichológiai szakirányon. Az elmúlt kilenc éveben újságíróként dolgozott, számos különböző témában írt a gasztronómiától a tőzsdéig. 2014 január óta a dívány.hu pszichológia rovatát, az Egot vezeti, ahol a hétköznapokban is jól hasznosítható tudományos elméleteket, kutatásokat dolgoz fel. Rendszeresen készít továbbá podcastokat, Pannon pszicho néven, és beszélget szakemberekkel a Tilos rádió Teszt és lélek című műsorában.