Összefoglaló

Így kerékpározik itthon a magyar

Alacsony biztonságérzet, szűkmarkú költekezés, mégis szeretnénk, hogy többen biciklizzenek

A Cofidis Hitel Monitor országos reprezentatív kutatás szerint a magyar lakosság „bicikli-párti”, a 18-69 évesek közel 70 százaléka rendelkezik saját kerékpárral és 65 százalékuk, ha csak alkalmanként is, de szokott kerékpározni, ötödük szinte minden nap biciklire pattan. Viszont nem szeretnek sokat áldozni egy kerékpárra, legfeljebb 10 ezer forintot költenek évente, ha új kerékpár vásárlásban gondolkoznak nem mennek 60 ezer forint fölé. Pedig a nem vagy ritkán kerékpározók harmadát a biztonságérzet hiánya tartja vissza attól, hogy gyakrabban kerékpározzon, amit nem csak a több kerékpárút és az autósok nagyobb odafigyelése növelhet, hanem egy megbízható kerékpár vásárlása is.

Így gondolunk a kétkerekűre
A lakosság kétharmada a biciklit a mindennapi közlekedésre alkalmas eszköznek tartja. Viszont ugyanennyien vélik azt is, hogy még mindig nincs Magyarországon elég bicikliút ahhoz, hogy a kerékpár a mindennapi közlekedés része legyen. Ez erős összefüggést mutat azzal, hogy a biciklizők többségét (68%) leginkább az motiválná, ha több lenne a kerékpárút. A jelenlegi körülmények között csak négyből egy felnőtt közlekedik rendszeresen kerékpárral. „A kerékpározás tovább fejlődése a lakossági igények határozott képviseletén, a döntéshozók őszinte elkötelezettségén, az üzleti szféra támogatásán és hatékony fejlesztéseken múlik. Az emberek értik, és érzik miért jó kerékpározni, és szeretnének is biciklizni. – véli Halász Áron, a Magyar Kerékpárosklub sajtófelelőse.

slide1Kattints a képre nagyobb méretért!

Kik, hova és milyen célból tekernek
Budapesten kívül a nagyvárosokban a legalább hetente kerékpározók aránya 38 százalék, míg vidéken többen kerekeznek, ott ez a szám 41. Életkor tekintetében a legtöbben a 18-29 és 40-49 éves korosztályokból használják ezt az eszközt és jellemzően inkább a férfiak. Ha a mindennap biciklizőket vesszük górcső alá, egyedül a település tekintetében mutatkozik jelentősebb különbség város (21%) és falu (28%) között. A kerékpározás célja elsősorban a vásárlás és az ügyintézés (41%). Szórakozás, időtöltés céljából 38 százalékunk közlekedik biciklivel. Ez az arány 2009-ben csupán 31 százalék volt***, tehát sokkal jellemzőbb trend napjainkra, hogy a kerékpárra a kikapcsolódás egy formájaként tekintetünk. Munkába vagy iskolába a lakosság kevesebb, mint 1/3-a jár kétkerekűvel és ugyanennyien használják sportolási célból is.

slide2Kattints a képre nagyobb méretért!

Többen és gyakrabban ülnének nyeregbe, ha nagyobb lenne a biztonságérzet
Az Eurobarométer nemzetközi felmérés adatai szerint Magyarország a rendszeres kerékpárhasználat tekintetében a negyedik legjobban teljesítő ország volt az EU-ban 2013-ban. A kutatásból arra derült fény, hogy a megkérdezettek 45 százaléka hetente legalább egyszer ült kerékpárra. * Ezzel szemben 2017-re ezek a számok változtak: a Cofidis Hitel Monitor kutatás szerint némi visszaesés érzékelhető, mert napjainkra csupán 35 százalék mondja ugyanezt. A kerékpározás előtérbe kerülését számos tényező gátolja. A friss kutatási adatok szerint visszatartó tényező például, hogy a nem vagy csak ritkán biciklizők körében 53 százalék a kerékpárral nem rendelkezők aránya. (A teljes lakosságon belül 69 százaléknak van kerékpárja, ami növekedés az elmúlt évekhez képest, hiszen működőképes kerékpárja 2009-ben csupán 43 százalékuknak volt*.) Ezen kívül 37 százalék véli úgy, hogy nehezen megközelíthető az úticélja és 35 százalék tart az autós forgalomtól. Az egészségi, fizikai állapot is szerepet játszik még (35%) és a lopástól való félelem (31%) mellett. Viszont számos olyan ösztönző tényező van, amelyek elősegíthetik a rendszeres kerékpározást. A kiterjedtebb kerékpárút-hálózat (68%) mellett erős motivációt jelentene, a már most is kerékpározóknak, ha nem kellene az autósok miatt (67%), illetve a lopástól tartani (66%). Tehát a biztonságérzet növelése egyértelműen a több és gyakoribb kerékpározáshoz vezethet.

slide3Kattints a képre nagyobb méretért!

Biztonságos kerékpárt a megfelelő célra
A nagyobb biztonságérzet alapja, hogy megbízható kerékpáron tekerjünk. Ehhez fontos, hogy minőségi eszközt vásároljunk jó felszereltséggel és megfelelő célra. A magyarok nagy többségét (84%) az árérzékenység jellemzi, sokan keresik a kedvező ajánlatokat. Pedig a kerékpározás nem tartozik a drága sportok közé: még a legalább hetente biciklizők is legfeljebb 10 ezer forintot költenek évente az ezzel kapcsolatos kiadásokra és csupán 42 százalék hajlandó egy jobb minőségű kerékpárért többet fizetni (márkásért pedig csak 27%), 65 százalék vásárol szakboltban. Az erre fordított összeg tekintetében átlagosan 54 ezer forintot költenének és nem szívesen mennének költségekben feljebb. Ugyanakkor a lakosság körében jellemző trend, hogy televízióra, háztartási és elektronikai eszközökre jelentős összegeket fordítanak, sokan áruhitelből finanszírozva. Ez a tendencia begyűrűzni látszik a kerékpárok felségterületére is: a lakosság ötöde úgy véli, hogy érthető megoldás lenne hitelt felvenni kerékpárvásárlásra, amellett, hogy 2% azok aránya, akik valaha ezt már meg is tették.

slide5
Kattints a képre nagyobb méretért!

Egy jobb bicikli, befektetés az egészségünkbe
Az emberek döntő többsége (82%) véli úgy, hogy aki kerékpárral közlekedik, tesz az egészségéért és óvja a környezetet (87%). 57 százalékot gyakoribb tekerésre motivál, hogy jobb lenne a levegő minősége. „A Cofidis évek óta elkötelezett támogatója a kerékpározásnak és a kerékpáros versenyeknek, lelkes megvalósítója és támogatója olyan civil együttműködési programoknak, mint a Tekerj, hogy segíthess! és virtualfutok.hu futamok. Mindezek mellett a munkatársak egészségének megőrzését is kiemelten fontosnak tartjuk, így az új székházunkban – ahová május elején költöztünk be – hamarosan közösségi bringákat helyezünk el, ezeket bárki elviheti napközben, amikor a közelben ügyet kell intéznie vagy megbeszélése van.” – mondta Holló Bence, a Cofidis Magyarország ügyvezető igazgatója.


Kevesebb hitelfelvételi tapasztalat és kedv
A 2017. áprilisi adatok szerint a 18-69 évesek 70%-ának van hitelfelvételi tapasztalata, ami

csökkenés az előző negyedévhez képest (77%). A hitelfelvételi gyakorlatban is ugyanez tapasztalható: a lakosság 7%-ára igaz, hogy vett fel kölcsönt az elmúlt 3 hónapban, míg 2017 januárjában ez 8% volt. De a csökkenő hitelfelvételi kedv ellenére zárul a hitelellenesek és a hitelkedvelők közötti olló: a felnőtt lakosság 19%-a hitelkedvelő, 29%-a hitelellenes, a köztes álláspontot képviselő hitelelfogadók aránya pedig 52%.


A Cofidis Hitel Monitor kutatásról
Az adatok az Cofidis Hitel Monitor kutatásából származnak, melyet az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft. készít 500 fős hibrid mintán (telefonos és online adatfelvétellel) évente négy alkalommal. Az adatok a 18-69 éves magyar lakosságra reprezentatívak.

* Eurostat – kerékpárhasználat az Európai Unióban – 2013
** Kerékpáros Közösségi Közlekedési Rendszer kutatás – Hoffman Research International – 2009
*** Az adatok a Magyar Kerékpárosklub megbízásából a TNS-Hoffman Kft. által elvégzett felmérésből származnak, megkérdezettek köre: országos – N=999, Budapest – N=181 – 2013


Töltsd le az összefoglalót word formátumban ITT.

Szakértőnk szerint... I.

A nagy magyar kerékpáros titok

Ha városi biciklisről van szó, akkor a legtöbb ember lazán, de divatosan öltözött fiatalra gondol, aki filigrán biciklijén suhan az autók közt. Vagy még inkább a kerékpárja közelében bandázik hasonlóan menő haverjaival egy belvárosi teraszon. A kép lehet, hogy izgalmas, de távol áll az igazságtól. Mielőtt azonban rátérnénk a valóságra, gyorsan bemutatjuk, hogyan válhatott a vidám belvárosi lány vagy fiú a mai biciklista jelképévé.

Már egy évtizede is van, hogy Budapesten néhány, a biciklis futárok köréből kikerült lelkes aktivista nekiállt, hogy népszerűsítse a kerékpározást, mint közlekedési formát. A civilek, majd a segítségükkel megalakult Magyar Kerékpárosklub tagjai azt akarták megmutatni, hogy a biciklizés nem csak sport, vagy szabadidős tevékenység lehet, de közlekedési forma is. Az önkéntesek kampánya példaként állította elénk a világ progresszív nagyvárosait Amszterdamtól Berlinen át New Yorkig, ahol intenzív kerékpáros élet zajlik, és ahol a bicikli segített megoldani egy sor közlekedési problémát.

A városi biciklisek mozgalma egyike volt Magyarország legsikeresebb civil kezdeményezéseinek: az általuk szervezett Critical Mass felvonulásokon tízezrek vettek részt, Budapest útjait pedig elözönlötték a lelkes, fiatal biciklisták. És ahogy az újságokban, tévékben is megjelent ez a dinamikus generáció, egyre nehezebb volt elhinni, hogy a magyar biciklis valóság egyébként nem ilyen.

Pedig a 2017 tavaszán készített Cofidis Hitel Monitor felmérés világosan megmutatja, kik bicikliznek valójában ma Magyarországon.

A tipikus magyar biciklista vidéken él, olcsó városi biciklit használ, amellyel vásárolni, vagy dolgozni jár. A kutatásból ugyanis kiderült, hogy hiába felülreprezentáltak a vidám budapesti biciklisták a médiában, a fővárosban azért az embereknek csupán hét százaléka használ napi szinten biciklit. Szemben a vidékiekkel, akiknek 28 százaléka kerekezik minden nap.

Hasonló a helyzet magával a biciklivel is. A közlekedésre használt kerékpár a legritkább esetben valamilyen országúti darab, vagy abból átalakított minimalista csoda, amelynél a gumik színe harmonizál a vázzal. Az emberek 29 százalékának klasszikus városi biciklije van, sárhányóval, csomagtartóval, nem ritkán dinamós világítással. A valós arány még ennél is nagyobb lehet, hiszen a megkérdezettek 28 százaléka arról vallott, hogy mountain bike-ja van, ami a megadott árat figyelembe véve valószínűleg inkább egy hegyi kerékpárnak kinéző utcai bringa.

Mindezzel persze semmi gond nincs. Sőt, az adatok azt a lelkesítő képet mutatják, hogy az országban kampány híján is népszerű ez a közlekedési forma. A kisvárosokban, falun mindenfajta divattól függetlenül is bicikliznek az emberek. Azaz a magyar vidék már most ott tart, ahová a budapestieket még csak el akarják juttatni: a fejlett nyugati városok szintjén.

Annak, hogy a magyar vidék természetesen és a nyilvánosságtól elfeledve kerékpározik, ugyanakkor van hátránya is. Az emberek számos olyan tévképzettel birkóznak, amelyek meggátolják, hogy még többen használják ezt a praktikus, olcsó és egészséges közlekedési formát.

Tanulságos, hogy az emberek közel kétharmada nem tud arról, hogy Magyarországon igenis sokan bicikliznek. Bár országosan az emberek negyede ül rendszeresen biciklire, majd 70 százalék gondolja, hogy nálunk nincs kultúrája a kerékpározásnak. Ha pedig azt gondoljuk, hogy a környékünkön senki sem biciklizik, mi magunk is nehezebben indulunk el otthonról autó, vagy tömegközlekedés helyett kerékpárral.

Még fontosabb jel, hogy milyen sokan állítják: a kerékpárutak hiánya tartja őket vissza a biciklizéstől. Nemzetközi kutatásokból ugyanis tudható, hogy a kerékpárutak biztonsága inkább csak illúzió. A kerékpárút abban az esetben jelent biztonságot, ha minden pontján el van választva az autós közlekedéstől. Ez persze szinte megoldhatatlan feladat: a kerékpárutak rendszeresen keresztezik az autóutakat, és ezek a pontok kiemelt veszélyforrást jelentenek. Tipikus baleseti forma, hogy a kanyarodó autó elüti az elválasztott bicikliútról hirtelen elé kerülő, szabályosan közlekedő kerékpárost. Sokkal biztonságosabb, ha az autósok és kerékpárosok ugyanazon az úton közlekednek, látják egymást, és így lehetőségük van tervezni a másik jelenlétével.

Az amúgy is költséges bicikliutak építése helyett praktikusabb lenne olyan kampányt indítani, amely segíti az autós-biciklis együttélést. Az autós közlekedőkben azt kell tudatosítani, hogy miként vigyázzanak a velük egy úton közlekedő kerékpárosokra. Tehát előzésnél tartsanak minimum egyméteres oldaltávolságot, ne dudáljanak az utat szabályosan használó biciklisekre, és lassítsanak, ha a közlekedési helyzet azt kívánja. A biciklisek pedig tartsák megfelelő műszaki állapotban járművüket, szereljenek fel lámpákat és működjenek a fékeik.

Szintén általános tévképzet a biciklilopásoktól való félelem. A gyakoribb biciklihasználatot visszafogja, hogy az emberek egy jelentős része úgy véli a bringánkat úgyis ellopják (31%). A húsz éve naponta kerékpározó szerző tapasztalatával állíthatjuk ugyanakkor, hogy csak azt a biciklit lopják el, amelyiket nem lakatolták le megfelelő zárral. Nem az általános biztonsági helyzetről szól, ha a bolt előtt letámasztott biciklinket eltolják, mire kijöttünk a nagybevásárlásból. Ugyanígy nem meglepő, ha a vékony dróttal lelakatolt járművünk tűnik el: az ilyen zárnak nevezett szerkezetek ugyanis inkább csak arra jók, hogy az erős szél ne fújja el kerékpárunkat.

A szakboltokban ugyanakkor néhány ezer forintért kapható a szinte bombabiztos U-lakat. Ez a lakat csak olyan eszközökkel vágható el, amelyek használata azért már feltűnő lenne a járókelőknek.

A magyarországi biciklis helyzet összességében mégis reményteli, amit jelez a kerékpárra fordított összeg átlaga. A magyar biciklisek józan módon átlagosan 53 ezer forintot fordítanak kerékpárjukra. A nem túl jelentős ár sejteti, hogy praktikus, sallangoktól mentes biciklik lapulnak a garázsokban és kamrákban. Pont olyan kerékpárok, amilyenek a mindennapi biciklizéshez kellenek.

Földes AndrásÚjságíró - Index Kerékagy

Pár évvel előbb tanult meg biciklizni, mint írni, de azóta ez a két dolog a szenvedélye. Egész évben kerékpárral közlekedik a városban, hétvégén pedig mountain bike-ozni jár. Bár az Index újságírójaként leginkább közel-keleti és egyéb válságzónákból tudósít, a biciklizés azért beszivárgott a munkájába is: gyakran ír cikkeket kerékpározásról, városi biciklizésről.

Szakértőnk szerint... II.

Magyarország bringás nagyhatalom lehet

A Cofidis Hitel Monitor 2017 tavaszi kutatásából meglepő és régóta sejtett dolgok derültek ki a magyarországi kerékpározásról. Sokaknak újdonság lehet, hogy a magyarok 35%-a hetente biciklizik, ráadásul a többség közlekedési és nem sport célból teker. Sőt, a lakosság negyede rendszeresen bringával megy munkába, bevásárolni, ügyeket intézni. A válaszadók többsége nyitott a kerékpározásra, és örülne, ha többen járnának két keréken. Nem újdonság, hogy a bringázástól továbbra is a vonzó környezet hiánya tartja vissza a még nem kerékpározókat. Ha ők kerékpárra ülnének, Magyarország vezető bringás nagyhatalom lehetne. De vajon mi kell ehhez? A kerékpározás továbbfejlődése a lakossági igények határozott képviseletén, a döntéshozók őszinte elkötelezettségén, az üzleti szféra támogatásán és hatékony fejlesztéseken múlik. Az emberek értik, és érzik miért jó kerékpározni, és szeretnének is biciklizni. Hát akkor mire várunk még?

A magyar lakosság alapvetően „bicikli-párti” – írja a Cofidis Hitel Monitor kutatása, ami kiemeli, hogy 4-ből 1 magyar már teker. A felmérésből kiderült, hogy a magyarok többsége a kerékpározást környezetbarát, egészséges tevékenységnek tartja, ráadásul a lakosság közel kétharmada örülne, ha többen kerékpároznának. Ők is szívesen bringára ülnének, ha ezt vonzó és kényelmes utakon tehetnék meg.

Nagyfokú a nyitottság a tekerésre

Bár a kerékpározástól leginkább visszatartó tényező továbbra is a vonzó utak hiánya, és a forgalom többi résztvevőjétől való félelem, a magyarok a mostani kusza helyzetben – ahol a legjobb európai megoldások keverednek a balkáni állapotokkal – is nagy számban kerékpároznak. A kutatás szerint a magyarok 65%-a szokott kerékpározni, sőt 43% havonta legalább egyszer biciklire ül. Budapesten az utóbbi arány 20%. Heti rendszerességgel a lakosság 35%-a biciklizik, Budapesten ez az arány 14%. Ennél is többet mond a napi adat: a lakosság 21%-a naponta kerékpározik, ami a vidéken élők 28%-át, a budapestiek 7%-át jelenti – derül ki a felmérésből.

A 7%-os budapesti arányt érdemes összevetni a 2014-ben elkészült, Budapest közlekedésfejlesztési irányait meghatározó Balázs Mór Terv akkori 2%-os becslésével. A fővárosban egyébként 20 év alatt megtizenegyszereződött a belvárosban biciklizők száma, a járművek között néhol a 10%-ot is meghaladja az arányuk.

Nagyon fontos mérőszám, hogy kikapcsolódás vagy közlekedés – tehát a napi munka, iskola, bevásárlás, ügyintézés – céljából ülnek-e biciklire a magyarok. A Cofidis számai azt bizonyítják, hogy Magyarországon a kerékpár már kevésbé sport-, inkább közlekedési eszköz. Legtöbben bevásárolni, ügyet intézni járnak biciklivel. Ezt a célt a „szórakozás, időtöltés” követi, amivel majdnem megegyező arányban járnak „más közlekedési célból” biciklivel. Az öt legnépszerűbb kerékpározási ok közül csupán negyedik a sport, ezt követi a munkába, iskolába járás. Kerékpárral 18% jár rendszeresen vásárolni, munkába vagy iskolába pedig 16% teker rendszeresen, de még többen vannak az alkalmi használók. A vásárló-/ügyintéző és a munkába/iskolába járó a két legelkötelezettebb csoport a kerékpározás mellett a kutatás szerint.

Az adatok egy harmadik nagyon fontos tényre is rávilágítanak. A kerékpározásra való nagyfokú nyitottság, illetve az alkalmi kerékpározás magas aránya azt mutatja, hogy nincsenek olyan élesen elkülönülő határvonalak „autósok – kerékpárosok – gyalogosok” között, ahogy azt sokszor halljuk tévékben, rádiókban. Ezek a határvonalak nem léteznek, a közlekedési eszköz választása a nagy többség számára nem jelent életmódbeli kérdést. A kerékpározás nem szubkultúra, hanem a lakosság nagy részének tényleges, vagy vágyott közlekedési lehetőség. Egészségesebb élet, hatékonyabb munkavégzés – mi kell még?

Sokszor mondjuk, hogy a hagyományos vidéki kerékpározás fennmaradása, valamint a városi bringás forradalom ajándék az országnak. Jól járnak vele, akik nem kerékpároznak, és azok is, akik üzleti előnyökre számítanak e téren.

Egyre több nemzetközi kutatás bizonyítja, hogy míg az autóval megtett kilométerek veszteséget termelnek a társadalomnak, a kerékpárral megtett utazások a környezetre, egészségre, kereskedelemre, gazdaságra, városi terekre gyakorolt hatásuk miatt összességében bevételt hoznak. Az egészségesebb munkatársak többet és hatékonyabban tudnak dolgozni, a kereskedelem és vendéglátás profitál a városi forgalomcsillapításból.

A kerékpározás pozitív hatásairól a kutatás szerint a magyarok többsége is meg van győződve. A szubjektív biztonságérzet hiánya azonban gát a kerékpározás kipróbálása előtt. A gyakoribb kerékpározást vonzó, kényelmes és biztonságosnak érzett utakkal és parkolási lehetőségekkel, a városi forgalom csillapításával lehet elérni. Ezt nem csak a civil szervezetek, hanem a kutatás válaszadói is mondják.

A máshol bevált jó megoldások meghonosítása segítheti a legkülönbözőbb társadalmi csoportok kerékpárra váltását.

Nem csak infrastruktúrával, hanem kommunikációval is segíteni kell a bringára váltást, mert minden megtett kilométerrel életéveket nyerünk. Pozitív eszközökkel, a legszélesebb közönség számára kell vonzóvá tenni a bringázást.

A kerékpározás mindenkié

A felmérés szerint a magyar lakosság 69%-ának van kerékpárja. Ebből akár az is következhetne, hogy fejenként egy bringával számolva majdnem 7 millió bicikli van a magyar háztartásokban. Mi magyarok tisztában vagyunk a kerékpározás környezetre, egészségre gyakorolt pozitív hatásaival, sőt örülnénk a több bringázónak. A kerékpározást elutasítók aránya alacsony.

A kerékpárvásárlási szokásokban – mint más területeken is – árérzékeny a magyar közönség, de az áruházi biciklidömpingról szóló közhelyekkel ellentétben a válaszadók 2/3-a szaküzletben vásárolna kerékpárt. Ez jó hír a kereskedőknek és forgalmazóknak, akiknek a kerékpározás fejlődése hasznot hozhat. Az átlagos biciklire fordítani gondolt összeg 53000 forint, de jobb minőségű bicikliért a válaszadók majdnem fele (főleg a fiatal és középkorú, felsőfokú végzettségűek) hajlandó többet fizetni. Hitelt kevesen vennének fel biciklivásárlási célból. Bár kerékpáros fórumokat olvasva más benyomást kaphatunk, a felmérés szerint a kerékpározók döntő többsége évente kevesebb, mint 5000 forintot költ biciklijavításra, felszerelésre, túrákra, speciális holmikra.

Mi következik ebből? Egyrészt az, hogy a városi szubkultúrák által sugallt biciklis kép nem érvényes a magyar kerékpáros környezetre. A bicikli egy egyszerű, elérhető, olcsó közlekedési eszköz. A magyarok többsége két tank benzin árából már új biciklit vesz, egy hétvégi nagybevásárlás összegénél több nem kell neki arra, hogy egész évben eltekeregjen.

A kutatásból az is kiderül, hogy a hazánkban legelterjedtebb kerékpártípus a városi bicikli, ezt követik – a ’90-es években még az alföldi falvakat is elárasztó – jobb vagy rosszabb minőségű hegyikerékpárok. Ennek is lehetnek anyagi okai, de az igazság az, hogy a szegénynek nem mondható hollandok és dánok is egyszerű városi bringákkal járnak. Átlagos városi (3-5 kilométeres) távolságokra pontosan az egyszerű városi, vagy tanyasi kerékpár a leghasznosabb, legkönnyebben használható.

Van tehát egy, még a mostani körülmények között is nagy számban kerékpározó lakosságunk, a bringázásra való nyitottság széleskörű, a városi biciklizést újra tömegek fedezik fel. Minden lehetőség adott, hogy Magyarország kerékpáros nagyhatalom legyen, csak élni kell vele.

Halász ÁronMagyar Kerékpárosklub elnökhelyettes, szóvivő

Több mint tíz éve aktív a hazai bringás mozgalomban. Critical Mass felvonulások szervezése, helyi ügyekért való kiállás mellett a kerékpározás népszerűsítése lett a fő célja. Az ország legnagyobb biciklis szervezete, a Magyar Kerékpárosklub elnökhelyettese és az I Bike Budapest felvonulások főszervezője. Többfelé dolgozott újságíróként és videósként, előadott több hazai és nemzetközi konferencián és workshopon, többek közt a TEDx budapesti eseményein, a bécsi Velo-City konferencián, a Vírus klubban.