Összefoglaló

Mennyire tudatos kutyatartók a magyarok?

Kutyát többnyire ismerőstől veszünk, de a menhelyi örökbefogadás sem áll tőlünk messze

A magyar lakosság szereti a kutyákat, többségünk tartott már valaha kutyát vagy szeretne (65%), és sokan jelenleg is tartanak kutyát (41%). Ezzel összecseng, hogy közel háromnegyedünk nagy problémának érzékeli, hogy sok a kóbor kutya Magyarországon, és a menhelyeknek nincs elég kapacitásuk arra, hogy mindet befogadják – derül ki a Cofidis Hitel Monitor országos reprezentatív kutatás friss adataiból. Ugyan 10-ből csak egy kutya kerül menhelyről a gazdájához, mégis van egy erős szándék a potenciális kutyatartók többségében (60%) a menhelyről való befogadás irányába. A kutyatartás költségeit is elég pontosan látjuk, és határozott elképzeléseink vannak a felelős állattartás kritériumairól is.

Honnan érkezik a kutya a családba?
Kijelenthetjük, hogy a magyar egy kutyás nemzet: a lakosság hattizedének volt már valaha kutyája, tízből négyen pedig jelenleg is tartanak otthonukban kutyát. Az esetek felében a kedvenc ismerőstől került az új gazdikhoz (53%), ezt követi a hivatalos vagy nem hivatalos tenyésztőtől vásárlás (16-16%), a menhelyről történő örökbefogadás (11%) nem igazán jellemző ránk. Érdekes eredményt hozott az a kérdés, hogy honnan hoznának el szívesen az emberek kutyát: 60 százalék jelölte a menhelyi lehetőséget, ami azt mutatja, hogy legbelül az örökbefogadás felé is húz a szívünk. A lakosság nagy része (72%) tisztán látja, hogy nagy problémát jelent itthon a sok elhagyott, kóbor kutya és a menhelyek nem tudják mind befogadni. A Cofidis Magyarország, mint felelős állattartás mellett elkötelezett vállalat felismerte a menhelyen élő kutyák helyzetének súlyosságát, ezért 2017 decemberében összefogott a Hangya Közösséggel  és a Fáztál Te már igazán?  közös jótékonysági akciójuk keretében a lakossággal együtt összesen 3 200 000 forinttal támogatta a menhelyeket, ami 85 hőszigetelt kutyaházat jelentett fedél nélkül, menhelyen élő kutyáknak.

cofidis_nrc_Slide1

Milyen kutyát tartanánk szívesen?
A potenciális kutyatartók elsősorban olyan négylábút választanának, akiből igazi társ, családtag válhat (89%), gyerek mellett is tartható (79%), fiatal és könnyen tanítható legyen (68%). A kutya mozgásigénye is kiemelkedően fontos szempont (75%), ahogy az is, jó házőrző válhasson (62%) belőle, és a kutya mérete a többség számára (60%) szintén fontos tényező. Ugyanakkor a kutya neme (47%), az, hogy lakásban is tartható-e (36%), illetve, hogy törzskönyvezett (30%) és fajtatiszta-e (25%), nem igazán döntő szempont a kiválasztásnál.

cofidis_nrc_Slide4

Mennyibe kerül egy kutya?
A potenciális kutyavásárlók átlagosan 35 ezer forintért vásárolnának kutyát, a legtöbben 10-20 ezer forint közötti összeget hajlandóak a kutya vételárára költeni. Az egyszeri költségek vizsgálatán túl a kutatás arra is rávilágított, hogy milyen havi és éves költségekkel jár a kutyatartás a magyarok szerint. A lakosság meglátása szerint egy kutya táplálása havonta átlagosan 7500 forintba kerül. A felszerelések, higiéniai ellátás, általános orvosi költségek kb. 10-10 ezer forintot emésztenek fel éves szinten. A mikrochip beültetés és ivartalanítás nem viseli meg a pénztárcájukat, hiszen ezekre egyszeri alkalommal kell költeniük és összesen 20 ezer forintba kerülnek. Az állatvédő szakértők szerint viszont hajlamos a lakosság alábecsülni, hogy a kutyatartás a havi költségeken kívül egyéb, váratlan kiadásokkal is járhat, ami megterhelheti a családi kasszát. „Számítani kell a rendkívüli kiadásokra is. Egy-egy műtét ára 50.000 – 100.000 Ft is lehet, ami eredhet a kutya életkorából vagy egy betegségből, balesetből is. Sajnos a belterjes, ismeretlen genetikával rendelkező szaporulatok miatt is egyre több a beteg kutya.”mondta el Wieden Kriszta, a Hangya Közösség vezetője.

cofidis_nrc_Slide3

Mit gondolunk az örökbefogadásról?
A potenciális kutyatartók valamivel több, mint a fele (60%) nyitott az örökbefogadásra, de javuló tendenciát mutat, hogy számos pozitív érvet tudtak felsorakoztatni mellette. Az emberek érzékelték: az örökbefogadás egy olyan lehetőség, amivel segíthetnek egy kiszolgáltatott élőlényen (91%), és felléphetnek a felelőtlen kutyaszaporítás (75%) és a kóbor kutyák problémája ellen (82%). A legtöbben azt is tisztán látják, hogy a menhelyi kutyák állatorvosi vizsgálaton esnek át, beoltva és chippel ellátva adják át őket (75%), ráadásul úgy vélik több szeretetet képesek adni (65%), mint más kutyatársuk. Mégis, a lehetséges gazdikat sok tényező eltéríti az örökbefogadástól: attól félnek, hogy a kutya nehezen kezelhető, idomítható (60%), illetve, hogy agresszív lehet (56%), idősebb, így már nem lehet velük olyan sok időt együtt tölteni (50%), illetve, hogy a kutya nem tudná megszokni az új az új családját (57%), lakóhelyét (49%). Sokan attól is tartanának, hogy a kutyának fizikai vagy lelki sérülései lehetnek (48%), és hogy nehézséget jelentene az ilyen kutyák speciális igényeire figyelni (44%). A menhelyi örökbefogadás menetét kevesen tartják bonyolultnak (23%).

cofidis_nrc_Slide2

Kutyatartás = felelősség
A magyarok elsősorban a saját hely biztosítását (95%) és a kutya zárt helyen tartását (89%) várják el a felelős kutyatartóktól, valamint, hogy a gazdik családtagként tekintsenek a kutyára (87%) és odafigyeljenek a négylábú fajtájának megfelelő egészségügyi és lelki szükségleteire is (87%). A napi szintű foglalkozás (84%) és a megfelelő táplálás (72%) szintén jelentős helyen szerepelnek. A lista legvégén az ivartalanítás foglal helyet, ezt nem tartja olyan fontosnak a lakosság (54%). Mindezek ellenére a válaszadók háromnegyede mégis úgy véli, az ivartalanítás elmaradása hozzájárul ahhoz, hogy sok a kóbor kutya itthon.


A Hitel Monitor kutatással párhuzamosan a Cofidis egy belső felmérést is készített a munkavállalók körében, amelyből kiderült, hogy a dolgozók 85%-a szívesen részt venne kutyákon segítő jótékonysági kampányokban, sőt a kérdőívet kitöltők 92 %-át elégedettséggel töltené el a vállalat ezirányú elköteleződése, így ezek a kampányok a munkatársak egyöntetű támogatása mellett tudnak megvalósulni 2018 tavaszától.

*A Cofidis Hitel Monitor kutatásról:
Az adatok az Cofidis Hitel Monitor kutatásából származnak, melyet a Cofidis Magyarország megbízásából az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft. készít 500 fős hibrid mintán (telefonos és online adatfelvétellel) évente négy alkalommal. Az adatok a 18-69 éves magyar lakosságra reprezentatívak.

Töltsd le az összefoglalót word formátumban ITT.

Dr. Pongrácz Péter

Felelősségteljes kutyatartás Magyarországon

Becslések szerint a földkerekségen mintegy egymilliárd kutya él, és ezeknek csak egyötöde tekinthető úgynevezett „gazdás” egyednek. Európai ember számára szinte elképzelhetetlen, pedig valóság, hogy a kutyák túlnyomó többségének sohasem volt és lesz gazdája, hanem városok, falvak szeméttelepein keresgélnek táplálék után, és mindennemű emberi beavatkozás nélkül szaporodnak. Igen ám, de ez a jelenség elsősorban Indiára és Délkelet-Ázsiára, Afrikára, valamint Latin-Amerikára jellemző, vagyis olyan vidékekere, ahol a kutyatartás és általában véve a kutya társadalmi státusza a miáltalunk megszokottól merőben különbözik.

Magyarországon a kutya hagyományosan gazdával, tulajdonossal bíró jószág, vagyis a „normális állapot” az, hogy mindig van egy jól meghatározható személy vagy család, illetve porta, ahová az adott eb tartozik. A gazdátlan, avagy kóborló egyedek pedig társadalmi szinten nem elfogadott anomáliát jelentenek, melyeket a közösségek igyekeznek eltávolítani mind erdő-mezőről, mind pedig a lakott területek utcáiról. A felelősségteljes kutyatartás fogalma ebből a szempontból nyer egyfelől értelmet – a polgároknak törekedniük kell az eb gazdátlanná válásának elkerülésére mind a kutyák tenyésztése, mind pedig azok tartása során. A másik, újabb keletű felfogás a felelősségteljes kutyatartásról pedig abból a felismerésből táplálkozik, hogy az állatjóléti szempontok figyelembe vétele fontos; és a kutya esetében az állatjólét talán leglényegesebb szempontja az emberrel (gazdával) folyamatosan fennálló, harmonikus együttélés. Ez tehát nemcsak az ellátás és elhelyezés körülményeire vonatkozik, hanem a kutya-ember kapcsolat szociális megfelelőségére is.

A magyar kifejezetten kutyaszerető nemzet, hazánkban világviszonylatban is magas a kutyatartó háztartások száma. A legfrissebb Hitel Monitor felmérés szerint a felnőtt lakosság több mint fele tart, vagy tartott már a múltban kutyát, ami azt jelenti, hogy a családok túlnyomó részében jelen vannak e négylábúak. A kutyák száma pedig minden bizonnyal tovább nő majd – az utóbbi évtizedekben ugyanis a városi kutyatartás népszerűsége emelkedőben van, és egyre változatosabb kutyafajták válnak könnyebben hozzáférhetővé. A kutyatartás egyre többek számára jelent egyben sportolási lehetőséget is, köszönhetően a mind újabb kutyás sportoknak. Ugyanakkor megfigyelhető a kutyatartás divattá formálódása, amit a státuszszimbólumként beszerzett, többnyire szélsőséges (törpe, óriás, félelmetes, groteszk) küllemű fajták fémjeleznek. A kutyatartás terjedése önmagában még nem probléma (sőt, alapvetően kedvező folyamat); ha mindez egyrészt a kutyák, másrészt a többi ember, harmadrészt a környezet igényeinek és tűrőképességének figyelembe vételével zajlik. Ám mi van akkor, amikor az előbbi feltételek (valamelyike) nem teljesül?

Gazdátlan ebek

A Hitel Monitor országosan reprezentatív felmérése szerint a felnőtt lakosság majd’ 90 százaléka szerint gondot okoz hazánkban a sok gazdátlan kutya, ami ráadásul meghaladja menhelyek befogadókapacitását. Ez a vélekedés teljesen hasonló a fejlett országokban évtizedek óta jellemző trenddel, miszerint morális okokból a lakosságot és a szakembereket egyaránt aggasztja a kutyák gazdátlanná válása, illetve ennek következtében a menhelyre kerülésük és sok esetben, végső soron az elpusztításuk. De vajon miért, hogyan veszítik el gazdájukat a kutyák? Ennek alapvetően két fő oka van: (1) vagy a tulajdonos dönt úgy, hogy nem kívánja, avagy tudja tovább tartani az állatot; vagy pedig (2) véletlenül veszik el a kutya. A gazda szerepe mindkét esetben döntő, hiszen az elvesző kutyák jelentős része is a nem megfelelő kerítés, vagy a felelőtlen sétáltatás miatt kallódik el.

Míg a szökésbiztos kerítés, valamint a póráz használata elsősorban technikai kérdés, a kutyáról való lemondás összetettebb hátterű jelenség. Ráadásul, hacsak a gazda nem tud egyidejűleg új gazdát szerezni az ebnek, az menhelyre kerül, esetleg egyből elaltatják, illetve ami a legrosszabb, sokszor a felelőtlen tulajdonos egyszerűen elengedi és otthagyja a kutyát valami félreeső helyen. Milyen előzmények vezethetnek ide? A már idézett felmérés szerint a válaszadók úgy gondolják, hogy a sok gazdáját vesztett kutyáért elsősorban a lehetőségeit és önnön képességeit nem kellően ismerő tulajdonos a felelős, akik aztán a felmerülő nehézségeket tapasztalva meg is válnak korábbi kedvenceiktől. Hangsúlyos vád éri emellett a kutyákat „megtermelő” oldalt is, egyrészt az úgynevezett „szaporítók” formájában (a közkeletű terminológia szerint ők azok, akik elvben fajtatiszta kutyákat tenyésztenek, ugyanakkor azokhoz származási lapot nem adnak, és a tenyészállatok minőségére sem fordítanak ellenőrizhető figyelmet). Másrészt viszonylag sokan gondolják azt is, hogy a túl sok feleslegessé váló kutyát az eredményezi, hogy nem eléggé elterjedt szokás még az ivartalanítás, ami a nemkívánt almokat megelőzhetné. Ebből a szempontból érdekes adalék, hogy a felelősségteljes kutyatartás legfőbb ismérvei közül ugyanezek a megkérdezettek pont az ivartalanítást tették az utolsó helyre…

Kutyát, de milyet?

Néhány éve Ausztráliában széleskörű felmérést végeztek azt tudakolva a lakosoktól, milyen tulajdonságokat tartanak jónak, illetve előnytelennek egy kutya esetében. A beérkező válaszok elemzésével a kutatók kialakították az átlagos kutyatartó szerinti tökéletes társkutya jellegzetességeit hordozó, „barátságos”, avagy „kellemes kutya” (angolul amicable dog) koncepcióját. Nézzük meg, mit takar ez a fogalom! Az ausztrálok szerint egy jó kutya többek között teljesen biztonságos a gyermekekre nézve; jól viseli, ha hosszabb időre egyedül kell maradnia; ha viszont a gazda otthon van, nem megy az idegeire hiperaktív nyüzsgésével. Egyfelől e kívánságok jól beilleszthetők a modern városi emberek életvitelébe, akik mellesleg a nap jelentős részében dolgoznak/ iskolában vannak. Másfelől talányosak abból a szempontból, hogy ilyen mértékig korlátozott tevékenységi térbe kutya helyett nem lenne-e megfelelőbb egy kevésbé ember-igénylő házikedvenc, mondjuk egy ékszerteknős… Összehasonlítva a friss magyar közvéleménykutatás eredményeit az imént említett tanulmánnyal, megállapítható, hogy a válaszadók számára a kutya külleme, fajtája kevésbé lényeges, míg a gyermekekkel való összeférés és a társ-funkció igencsak fontos. Tanulságos, hogy a magyar kutyatartók inkább kerti kutyában gondolkodnak (hiszen a lakásban tarthatóság nem tűnik túl fontosnak a számukra), és a házőrzés hagyományos feladata is lényeges szempontként merül fel. A válaszok egyrészt tükrözik az ausztrál tanulmány egyes vonásait (gyerekekre ne jelentsen veszélyt a kutya), másrészt érdekes paradoxonokat figyelhetünk meg benne. Pl. a vezető kívánság (a kutya „társ”, illetve „családtag” legyen), míg az nem igazán lényeges, hogy bejöhessen a házba némi töprengésre ad okot – a folyamatosan a kertben, illetve kifutóban lakozó kutya mennyiben töltheti be a családtag szerepkört?

A kutya menhelyről történő örökbefogadása

A friss magyar felmérés szerint a kutyatartók, vagy e gondolattal foglakozók számára a menhelyi örökbefogadás, ha nem is a legnépszerűbb gondolat, de legalábbis a középmezőnybe sorolható megoldást jelent. Nyilvánvaló, hogy a menhelyek szempontjából ez nem elegendő, hiszen a menhelyen élés nem cél, hanem csak szerencsétlen átmeneti állapot kellene, hogy legyen az eb számára. Ugyanakkor a menhelyi kutyák ideológiailag sulykolt örökbefogadását erőltetni szintén nem helyes, mivel a megkérdezettek véleménye, valamint az igen nagyszámú tudományos publikáció is azt mutatja, hogy a menhelyi kutyák nem mindenkinek és nem feltétlenül jelentenek sikert a kutya-ember együttélés terén.

A magyar megkérdezettek jelentős része jól körülhatárolható abból a szempontból, hogy számukra megfelelő, sőt kívánatos egy menhelyi kutya hazavitele, vagy épp ellenkezőleg, nem szeretnének menhelyi kutyát. A menhelyről választók indokait megvizsgálva elsősorban morális megközelítéssel találkozunk, vagyis ezen emberek legfőbb motivációja a nehéz sorú kutya megmentése; illetve az, hogy az örökbefogadás valamilyen módon a kutyaszaporítás, illetve a kóbor ebek jelensége ellen is hatásos lehet. Nem mellékes az anyagi vonzat sem – mint láthattuk, a felmérésben részt vevő felnőttek nem nyúlnának túl mélyen a tárcájukba kutyavásárláskor – így a menhelyi örökbefogadás olcsósága is jelentős szerepet kaphat. Felfedezhetünk egy érdekes elképzelést is a menhelyi kutyák által mutatott nagyfokú szeretet és háláról is. Mivel erre semmilyen tudományos bizonyíték nem áll rendelkezésre, elképzelhető, hogy az örökbefogadott kutya viselkedésében gazdája a saját „megmentői” érzelmeit véli visszatükröződni.

A válaszolók másik csoportja, akik nem kívánnak menhelyről örökbe fogadni, elsősorban racionális érveket sorolnak fel ennek indokaként. Fő vonulatot a kutya viselkedésének és egészségi állapotának esetleges problémái képeznek, valamint az az aggály, miszerint az újonnan kialakuló kutya-ember kapcsolat nem lenne megfelelő. Utóbbi kapcsán rendelkezésre állnak olyan tudományos eredmények, miszerint felnőtt kutyák is képesek igen gyorsan új kötődési kapcsolatot kialakítani, vagyis az örökké az elvesztett gazdáját gyászoló kutya nagy valószínűséggel csak romantikus elképzelés. Ugyanakkor az a tény, hogy a menhelyre újból és újból visszahozott kutyák esetében szinte 100% eséllyel viselkedési probléma áll a háttérben, rávilágít arra, hogy a menhelyi örökbefogadás nagymértékű kockázattal jár a kutya-gazda összeillőség és a már kialakult (rossz) viselkedési minták tekintetében.

Dr. Pongrácz PéterOktató, kutató, biológus és habilitált egyetemi docens az ELTE Etológia Tanszékén

 Tudományos tevékenysége jelenleg főként a kutya és ember közötti kapcsolat kísérletes megismerésére irányul. Főbb kutatási témái: a kutya akusztikus kommunikációja; szociális tanulás kutyáknál; a kutya szeparációs szorongásának jellemzői; a macska kognitív képességei. 

Wieden Kriszta

Felelős vagy azért, amit megszelídítettél

Miért van annyi állatvédő, ha jó gazdának tartjuk magunkat?

Magyarországi helyzet

Állatot tartani felelősség, ebben a kutyás társadalom minden érintettje egyetért. Mégis hatalmas űr tátong a gazdák és az állatvédők által elvárt alapvető gondozási szokások között. A probléma realitását mutatja, hogy kb. 200 állatvédő szervezet, csoport van ma Magyarországon. Gombamód szaporodnak, folyamatosan újak alakulnak és mégsem elég. Jellemzően az önkormányzatok nem foglalkoznak a lakosságuk felelőtlenül létrehozott szaporulataival, akik gazda nélkül az utcákat járják. Ez közegészségügyi, de közbiztonsági szempontból sem megfelelő mindamellett, hogy az állatok étlen-szomjan szenvednek, bántalmazásnak vannak kitéve.

Kezdők és profi állatvédők, ugyanazt a szélmalomharcot vívják. Civil forrásokból próbálják a lakosság által okozott problémát megoldani, javítani. A helyzet pedig nem javul, sőt, romlik.
Jelenleg kb. 20.000 kutya él állatvédők gondozásában és 100.000 felettire becsülik a gazda nélkül kóborlókat. Ezeknek a kutyáknak a nagy része vagy menhelyre vagy rosszabb esetben gyepmesteri telepre kerül. A köznyelv sintértelepek néven ismeri ezen utóbbi intézményt. Semmiképp sem szabad ezeket a menhelyekkel összekeverni. Míg az állatvédők az állat életét védik, a gyepmesteri telepek 14 nap után altathatnak, a gazda által leadott kutyákat azonnal.

Menhelyi problémák – honnan indul minden?

Jogos a kérdés, hogy miért adná le a gazda azt az állatát, akit otthonába fogadott, etetett, talán szeretett is. Itt nyílik ketté a kutyák iránt vállalt felelősség az állattartók és az állatvédők között, akik naponta találkoznak a helyzet súlyosságával. Kb. fele-fele arányban becsülik a menhelyek a talált kutyákat és a gazdák által leadni kívánt kutyákat. Milyen fokú felelősségről beszélhetünk ilyenkor? A leggyakoribb indokok között olyan érvek szerepelnek, amelyek átgondolt döntés esetén már előre láthatóak lettek volna.

Azoknak, akik új családtag megjelenését tervezik, két fontos kérdést kell figyelembe venniük. Milyen gondoskodást igényel a kiválasztott fajta, milyen fajtajelleggel bír, és milyen habitussal rendelkezik. A kutyák átlag életkora mérettől függően kb. 10-15 év, ennyi idő alatt sokféle élethelyzet alakulhat ki, tehát a kutyával együtt kell tervezni a jövőt.

Magyarországon jelenleg kb. 2 millió gazdás kutya él. A központi statisztikai hivatal 3, 8 millió háztartást számol. Ha figyelembe vesszük, hogy sok helyen több kutya él együtt, akkor is megdöbbentő, hogy minden második, harmadik háztartásban megtalálható a kutya. A felelős kutyatartók körében gyakran elhangzik, hogy a magyar társadalomnak még van hova fejlődnie. Vitathatatlan, hogy a fejlettebb nyugati, de még a fejlődő közép-európai országokhoz képest nagyon is el vagyunk maradva.

Hajlamos a magyar lakosság  alulbecsülni, hogy a kutyatartás magas költségekkel jár, és ez minden hónapban terheli a családi kasszát. Számítani kell a rendkívüli kiadásokra is. Egy-egy műtét ára 50.000 – 100.000 Ft is lehet. Sajnos az állatorvosoknak kedvez, hogy a belterjes, ismeretlen genetikával rendelkező szaporulatok miatt egyre több a beteg kutya.

Miért vannak tele a menhelyek?

A kutatás jól igazolja, hogy a lakosság tisztában van azzal, hogy a felelőtlen túlszaporulat következménye a sok gazdátlan állat. A lakosság közel háromnegyede nagy problémának érzékeli, hogy sok a kóbor kutya Magyarországon, és a menhelyeknek nincs elég kapacitásuk arra, hogy mindet befogadják. A kialakult helyzetért a válaszadók leginkább a gazdákat teszik felelőssé: elsősorban amiatt, hogy megválnak a kutyájuktól, ha az megnő, beteg lesz vagy csak túl nagy felelősséggel jár (86%). A válaszadók háromnegyede szerint a felelőtlen kutya ajándékozás, az ivartalanítás elkerülése, valamint a felelőtlen kutyaszaporítás is hozzájárul a kóbor kutyákkal kapcsolatos problémákhoz.

Azonban amikor a felelős kutyatartás kritériumait kell meghatározni, elsősorban a kutya zárt helyen tartását várják el a kutyatartóktól, valamint, hogy a gazdik odafigyeljenek a négylábú egészségügyi és lelki szükségleteire. Még azok között is csak a lista legvégén kapott helyet az ivartalanítás, akik szerint nagy problémát jelent ma Magyarországon a sok kóbor kutya, holott a válaszadók háromnegyede szerint ez is nehezíti a helyzetet.

Általános jelenség, hogy a kutyatartók értik, hogy valahol gond van, de úgy érzik, hogy ez nem vonatkozik rájuk. A túlszaporulathoz nem sorolják a naponta előforduló „véletlenül, szerelemből” született otthoni almokat. Úgy érzik felelős gazdához tudják őket juttatni, de sorsukat már nem követik.

Divatból veszünk kutyát?

Az állattartási szokásokat nagyban befolyásolja trend és a média hatása is. Egyrészt pozitív irányban, hiszen egyre több reklámban fordulnak elő a kedvencek, mint a család része. 10 éve még elképzelhetetlen volt, hogy lakásban üljön a kutya egy reklámfilm alatt. Másrészt ugyanennek a népszerűsítésnek az eredménye, hogy megjelennek a divatfajták. Így még több kutya termelődik a lakossági igényeknek megfelelően. Egész iparág épül erre.

Tenyésztő vs. szaporító – melyik mit jelent?

A kutatásban a legtöbben azt a választ jelölték meg, hogy ismerőstől érkezett a kutyájuk. Sajnos sokkal jellemzőbb az ismerőstől vagy hirdetési portálokról vásárolt fajtatiszta kutya. A kutatásból is érezhető, hogy a lakosság nincs tisztában a tenyésztő és a szaporító fogalmával. A válaszadók 55%-a 20.000 Ft alatti összeget lenne hajlandó kutyavásárlásra szánni. Az olcsó kutya sosem olcsó. A szülők megfelelő genetikai szűrése, a megfelelő kötelező és ajánlott védőoltások, regisztráció, rendszeres parazitamentesítés, minőségi tápok egy kiskutya áránál is meglátszanak. Az olcsó kutyánál a felsoroltakon lehet spórolni, de az az egészségébe kerül. Szinte minden ilyen esetben számolni kell a folyamatos orvosi költségekkel: genetikai betegségek, fejlődési rendellenességek, allergiák, a túlszaporított fajtát jellemző típus betegségek, hogy csak párat említsünk. A törzskönyv csak egy ezen felüli költség és az említettekre nem jelent garanciát. Az olcsó kutyáknál vásárlásnál még nem láthatóak az említett problémák, így később szoktak megválni tőlük a gazdák.
A speciálisan egy-egy fajtára szakosodott fajtamentő szervezetek is folyamatos telítettséggel tevékenykednek.

Társadalmi szinten dől el minden változás

Egy társadalmat az állatokhoz való viszonya is meghatároz. Fontos belátnunk, hogy csak mi tudunk a kóbor kutyák számának csökkentéséért tenni és az állatok szenvedését megszüntetni és generációról generációra tovább örökíteni egy pozitívabb szemléletet, amiben ember és kutya jólétben él együtt. Szerencsére elindult egy társadalmi változás, egy nyitottabb szemléletmód. Egyre több étterem, áruházlánc engedi be az ebeket, benzinkutak ismerték fel, hogy nem kényszerítik a gazdikat, hogy a kocsiban hagyják a napon a kutyákat.
Lassan a kutya igazi társsá, családtaggá válik.

Wieden KrisztaHangya Közösség képviselője, állatvédő

 Gyermekkora óta szívén viseli a gondoskodásra szoruló állatok sorsát. Munkája a multinacionális cégek világába vezette, de hivatásának a magyar állatvédelem területén uralkodó káosz rendbetételét tekinti. A Hangya Közösség Alapítvány képviselőjeként önkéntes társaival vidéki menhelyeknek nyújt segítséget, tárgyi adományokat, információt, szakmai tanácsokat.