Összefoglaló

Nyaralásra és lakásfelújításra nem sajnáljuk a pénzt, fesztiválra annál inkább

Avagy a költekezés pszichológiája

A Cofidis Hitel Monitor országos reprezentatív kutatás szerint a magyarok költései nem csupán két csúcsidőszakra – nyaralás és karácsonyi ajándékozás – koncentrálódnak, hanem több hullámra oszlanak el éves szinten. Ugyan a többségnek (62%) volt vagy lesz idén nyáron valamilyen nagyobb kiadása, de az év eleji fűtési, a tavaszi lakásfelújítási és az őszi iskolakezdési szezonokkal is ugyanúgy számolni kell a családoknak. A kutatás kitért arra is, hogy az a kiadás, amire a legtöbben mondják, hogy szívesen költenek rá és nem sajnálják rá a pénzt, az a nyaralás (28%). Kiderült az is, hogyan éljük meg a költekezést lelkileg, vagyis mit tekintünk jól elköltött pénznek, milyen kiadásoknál jellemző, hogy túlköltekezünk és ezekből miket bánunk meg utólag.

Költekezési csúcsidőszakok

Felmértük, hogy idén milyen kiadásokkal terveznek a magyar családok. Legtöbbeket a nyaralási költségek (28%) érintenek, ezt az iskolakezdés (17%), a lakásfelújítás (17%), majd a ruházati cikkek, kiegészítők vásárlása (13%) követi a sorban, és számottevőek az egészségügyi kiadások (8%) mellett a műszaki cikkekre (8%) és szórakozásra (6%) fordított anyagiak is. Meglepő lehet, de a magyarok nagyobb összegű növekedésről számolnak be a nyári, mint a karácsonyi kiadások esetén. A magyarázat emögött az lehet, hogy ugyan a karácsonyi kiadások jóval többünket érintenek, mégis utazni a magasabb jövedelemmel rendelkező réteg tud, ahol jellemzően nagyobb összegek kerülnek elköltésre.

_v2_slide1

Amire a legszívesebben költünk

A nyaralás (88%) az a kiadás, amire a legnagyobb megelégedéssel tekintünk, ha pénzköltésről van szó. Ezt követi a szórakozásra (75%), gyerekek táboroztatására (71%), ruházati cikkekre (70%), lakásfelújításra (69%) fordított pénz. Mindezek azt mutatják alapvetően élményekre és maradandó dolgokra szeretünk költeni. Fesztiválra, esküvői ajándékra/részvételre (50%) ehhez képest jóval kevésbé költünk szívesen, ráadásul utólag gyakran megbánjuk. Lakásfelújítás (46%) és nyaralás (38%) esetén fordul elő a leggyakrabban, hogy túlszaladnak a családok az eltervezett költségvetésen. Ugyanakkor ezek azok a kiadások, amelyeket a legkevésbé bánnak utólag.

_v2_slide2

_v2_slide4

Ugyan a nyaralási szezon zárul, de a pénztárcánk nem

A 18-69 éves lakosságra igaz, hogy a a júliusi-augusztusi (17-22 %) és a decemberi-januári (47 %) hónapokban többet költ a megszokottnál. Azonban a kutatás friss adatai arról is beszámolnak, hogy egy év alatt kettőnél többször kell nagyobbra nyitnunk a pénztárcánk. Jelentősnek számít az év eleji fűtési (január-február) és a tavaszi lakásfelújítási szezon (március-május) is, előbbinél 12 %-kal, utóbbinál 14 %-kal költünk többet a havi jövedelmünkhöz képest. A szeptemberi iskolakezdési időszak pedig főképp a gyerekes családok számára jelent megterhelést, amikoris átlagosan havi 30 000 forinttal költenek többet. A nyári kiadásokat a döntő többség saját jövedelemből (66%), illetve spórolt pénzből fedezi (58%). A megtakarítások inkább a lakásfelújítás és nyaralás esetében jellemzőek, itt a többség már legalább fél évvel korábban elkezdi a spórolást. 5-ből 1 esetben fordul elő, hogy a családok pénzt kapnak ajándékba – feltehetően a nagyszülők iskolakezdési támogatása, vagy a ballagásra kapott összegek jelenhetnek meg itt.

_v2_slide3

Túlköltekezés: mit tegyünk, ha már megtörtént?

A legtöbben megtapasztaljuk az évről-évre hasonló időszakokban ismétlődő kiugró költéseket és elkezdünk számolni azzal, hogy ilyenkor többet kell elköltsünk a megszokottnál. Viszont előfordulhat olyan eset, amikor nem jól becsüljük meg a kiadásokat és túlszaladunk a költségvetésen. Ha ez megtörténik, érdemes megtalálni a számunkra legmegfelelőbb fedezeti formát, ami akár lehet külső anyagi segítség igénybevétele, korábban félretett megtakarítás, pénzügyi tartalék vagy pénzintézettől felvehető hitel is. Érdemes eszközként, lehetőségként tekinteni ezekre a megoldásokra, amelyek segítenek a családi kasszát egyensúlyba hozni egy-egy anyagilag megterhelőbb időszak előtt vagy után. Korábbi Hitel Monitor kutatásainkat megvizsgálva arra derült fény, hogy nagyobb összegű költéseket, mint például a kerékpárvásárlást a megkérdezettek héttizede önerőből oldja meg, hitelt erre a célra felvenni 3 százalék tervezett (2017 április). Ugyanezt a kérdést gépjárművásárlás esetén is megvizsgáltuk (2017 januárjában) és az autóvásárlást fontolgatók fele saját megtakarításból (is) fedezte autóját, harmaduk tervezett hitelfelvétellel, személyi kölcsönre pedig tizedük gondolt. 2016-os karácsonyi kutatási adatok szerint a vásárlást az ajándékot adók elsősorban az aktuális havi jövedelemből (63%) tervezték fedezni, 44% kifejezetten ajándékvásárlásra gyűjtött, hitelt 5% tervezett igényelni. 2016 januári kutatásunk pedig a lakást felújítók életébe engedett betekintést: hitelt a lakásfelújítók harmada (34%), személyi kölcsönt 14% tervezett igénybe venni, de még mindig sokan aktuális jövedelemből 46% és korábban erre a célra félretett pénzből 45% tervezték finanszírozni a felújítási munkákat.


*A Cofidis Hitel Monitor kutatásról:
Az adatok az Cofidis Hitel Monitor kutatásából származnak, melyet a Cofidis Magyarország megbízásából az NRC Marketingkutató és Tanácsadó Kft. készít 500 fős hibrid mintán (telefonos és online adatfelvétellel) évente négy alkalommal. Az adatok a 18-69 éves magyar lakosságra reprezentatívak.

Töltsd le az összefoglalót word formátumban ITT.

Dr. Törőcsik Mária

Többet költünk, de nem bánjuk…

Sokan próbáljuk tervezni a költéseinket, amire szükség is van, főként, ha a mindennapi kereteken túlmutató kiadási tételek várhatók. Azt is tudjuk előre, hogy bizonyos esetekben ezek a tervezett keretek nehezen tarthatóak, és ha a büdzsétúllépés bekövetkezik, az gyakran lelkiismeret furdalást okoz. Az, hogy ennek mértéke milyen, jelent-e tartós feldolgozási nehézséget, tanulunk-e belőle, az szituációnként eltérő lehet. Alapvetően nem értékeljük pozitívan a túlköltést, de van olyan helyzet, amikor ezen akár jó érzéssel is túllendülünk. Ilyen a nyaraláskor jelentkező terven felüli kiadás, ami átlagosan 60.000 Ft-nyi többlet a szokásos kiadásokhoz képest, de ezt az érintettek 72%-a nem igazán bánja. Ez kiderült a Cofidis Hitel Monitor friss augusztusi kutatásból.

Vásárlói magatartásunkat többféle tényező befolyásolja, ezek hatására alakul ki a vásárlói habitus, ami a rutinszerű döntéseink keretét jelenti, azt, ahogyan általában döntünk, amiket egyáltalán megveszünk, amilyen árszínvonalú márkákat figyelembe veszünk. Ebből az adottságból lépünk ki esetenként, valamilyen szituáció hatására. Ez azt eredményezi, hogy a rutinszerű működés helyett új döntési elveket választunk, pl. többet költünk a szokásosnál, más dolgokat veszünk, más árszínvonalat vállalunk a vásárlások során. Ilyen, korlátokat áttörő szituáció sok esetben a nyaralás.

A túlköltések oka és megélése

A túlköltés oka persze többféle lehet, kezdve a rosszul kalkulált tételtől az elcsábuláson át a csoporthatásig. Az a tapasztalatom, hogy valamennyien átéljük a túlköltést, van az a helyzet, amikor meggondolatlanok vagyunk, vagy rájövünk, hogy érdemesebb többet költeni valamiért, ami fontos számunkra, vagy önértékelésünk miatt tartjuk helyesnek a több pénz kiadását. A túlköltés persze nem feltétlenül azért történik, mert pozitív tartalmú dolog történik velünk, és ezzel plusz élményeket szerzünk meg (tovább nyaraltunk, több programra fizettünk be, több isteni cuccot vettünk), szerepet játszhatnak benne külső, vagy nem tervezhető tényezők is, pl. az időjárási helyzet, az előre nem látott vendégsereg, a váratlan háztartási gépcsere, a hirtelen fellépő szervizelési igények.

Több év tapasztalata megtanít bennünket arra, hogy a túlköltésnek vannak tipikus időszakai, amelyek ciklikusan, évről évre ugyanakkor jelentkeznek. A ciklikus költések általában a mindennapi rutintól eltérő kivételes alkalmak megélését, azok időről-időre történő fedezését jelentik. Tudjuk előre, hogy az évszakváltások, a nagyobb családi ünnepek, a nyaralás, a karácsony, a nagyobb ívű felújítási munkák nem fedezhetők megtakarítás, plusz anyagi erőforrások nélkül, pedig rendszeresen megjelennek szinte minden évben.

Felmerül a kérdés, hogy ha tapasztalatból is tudjuk, hogy vannak kiugró költési időszakok, az átlagosnál nagyobb költségkeretet igénylő feladatok, akkor ezek miért vezetnek túlköltéshez, hiszen készülhetünk rá, tudatában vagyunk saját lehetőségeinknek is. Ez a többlet adódhat a szándékolt alultervezésből, bíztathatja magát az ember azzal, hogy „nem is lesz olyan vészes” a terv megvalósítása, de adódhat egyfajta kontrollvesztésből is, hiszen mikor benne vagyunk egy folyamatban, akkor nehéz mindig racionálisan, a tervezett végösszeg függvényében dönteni. Így aztán a következő kérdés az lesz, hogy a túlköltésnek milyen fedezési formáit találjuk meg, gondolhatunk itt tartalékokhoz való hozzányúlásra, kölcsönökre ismerősi-baráti-családi körből, vagy hitelekre, túlmunkára, későbbi megszorításokra stb.

A túlköltések ciklikusai

Ha megnézzük a Cofidis Hitel Monitor kutatás eredményeit, akkor látjuk, hogy a különféle élethelyzetben lévő csoportok esetében más és más okozza a kiugró, az átlagnál magasabb költéseket. Az életív marketing éppen arra hívja fel a figyelmet, hogy életkortól, élethelyzettől függően mások a kereteink, más termékekre van szükségünk, másoknak is vásárolunk, nem csak magunknak, más feladataink vannak. Ez megmutatkozik a kutatási eredményekben is, bár két tétel azonos módon érinti a csoportokat, ez pedig a nyaralás (ha van), illetve a karácsonyi időszak. Olyan kivételes tételek, a kivételes időszakok ezek, amelyek élményhez juttatják az embereket, amikre való többletkiadás nem okoz különösebb megbánást, mert ezekről azt gondoljuk, hogy megérte, akkor is, ha a hatását később más területeken megszorítással kell kompenzálni. Ki kell emelni, hogy a decemberi ciklikus költés több embert érint, mint a nyári hullám, de ez a többség viszonylag kevesebbet költ, vagyis kevésbé tér el a havi kiadásoktól, mint azt a nyaralást élvezők teszik. A karácsonyi ajándékozás, ünnepi ételek vásárlása kultúránk része, mindenkit érint, ha eltérő mértékben is. A három, külön vizsgált nagyobb csoport, a gyerekesek, a fiatalok (18-29), az idősek (60-69) esetében a december egyaránt kiugró költést jelent, ebből az idősebbek átlagos kiadásaiktól magasabb költése emelkedik ki. Az augusztus jelenik meg még minden csoport esetében, mint túlköltési időszak, de ez leginkább a gyerekeseket érinti, míg a fiataloknál a július-augusztus együttes kiemelkedő mozgása mutatkozik. Csak a gyerekesekre jellemző a szeptemberi túlköltés, ami az iskolakezdés miatt történik. Nem mehetünk el szó nélkül az idősek által kiemelt januári túlköltési időszak mellett sem, ami valószínűleg a havi rezsi növekedésének érzékelésével magyarázható.

A nyári túlköltések

Azt látjuk tehát, hogy az év során különféle alkalmak, időszakok kiugró költést eredményeznek, amikre lehet készülni, bár kiadási mértéküket előre inkább csak becsülni tudjuk. Azt gondolnánk, hogy a nyár a legtöbb ember esetében a nyaralással, a víz melletti időtöltéssel telik, amivel élményt gyűjtenek, és örömet szereznek maguknak, hozzátartozóiknak, barátaiknak. A nyár azonban a felújítások időszaka is, ez a megkérdezettek 17%-át érinti, és ami valószínűleg inkább a szabadulás örömét tudja okozni, ha sikerül elvégezni azokat a munkálatokat, amiket elterveztek. Kivételes költség tehát a lakásfelújítás is, ami végképp mindig többe kerül, mint a tervezett, erről nyilatkozik határozottan a munkálatokat végzők 22%-a. Ezt azonban rosszabbul élik meg a megkérdezettek, erre kevésbé jellemző, hogy azt mondanák, „nem baj, megérte”.

Többe kerül az iskolakezdés, a fesztiválokon való részvétel is a válaszadók szerint. Többet költünk ruházati cikkekre a tervezettnél, ha akció segíti a könnyebb, időnként a könnyelmű döntést, erről számolt be a megkérdezettek 46%-a. Ezeket a kilengéseket azonban leggyakrabban meg is bánjuk, legalábbis a 43% ezt az érzést éli meg.

A nyár, az más…

A nyár a hosszabb szabadságok ideje, a szokott tevékenységektől, helyszínektől, stressztől megszabadulva próbálunk töltekezni a következő év megéléséhez. Ez a „másság” mindig többe kerül a rutinnál, kérdés, hogy a túlköltés milyen hatással van a gazdálkodásunkra.

Dr. Törőcsik MáriaA Pécsi Tudományegyetem marketingprofesszora, fogyasztói magatartással foglalkozó kutatások vezetője

Érdeklődése középpontjában a vásárlási döntések motivációi, a marketingstratégia és a személyiségmarketing kérdései állnak. Publikációi alapvetően a fogyasztó, vásárlói magatartás témakörben jelennek meg, hamarosan azonban megjelenik Self-marketing könyve, ami a személyek és marketing kapcsolatát vizsgálja.

Dr. Kun Bernadette

A vásárlás lélektana

Miért adunk ki szívesen pénzt? Mit bánunk meg jellemzően?

Az emberek igen különbözőek aszerint, hogy mennyire szeretnek vásárolni, ugyanakkor abban mindannyiunk élete hasonló, hogy vásárlás nélkül a mai társadalomban nem tudnánk létezni. A vásárlói magatartás mögött rejlő tényezők ugyanakkor igen sokrétűek, számos dolog befolyásolja ugyanis, hogy mi az, amit megveszünk, és mi az, amire nem költünk.

Az egyik legkézenfekvőbb természetesen az anyagi helyzetünk – de ne gondoljuk, hogy ez minden esetben egyértelmű összefüggést mutat a vásárlás mértékével. Szélsőséges esetben költhet például valaki kényszeres módon különböző termékekre úgy, hogy valójában nincs hozzá megfelelő anyagi háttere – így ehhez például kölcsönöket kér, hiteleket vesz fel (ebben az esetben vásárlásfüggőségről beszélhetünk). A másik oldalon a pénzét minden fillérig félretevő, takarékoskodó ember állhat, aki ugyan bármit megvehetne magának, mégis csak a legszükségesebb dolgokra költ.

Szükségletek a vásárlás mögött

A vásárlói magatartás hátterében meghúzódó pszichológiai tényezők tárháza igen széles. Az emberi szükségletek például alapvetően befolyásolják a viselkedést, így a vásárlói magatartást is. Az Abraham Maslow-féle szükséglet piramis elve alapján először mindig az alapvető szükségleteket igyekszünk kielégíteni, s amíg ezeket nem tettük meg, magasabb rendű szükségleteinkkel nem tudunk foglalkozni. Tehát például, ha éhesek vagy szomjasak vagyunk, és úgy megyünk vásárolni, nagyobb valószínűséggel fogunk enni- és innivalót venni, mint ha jóllakottak lennénk. A magasabb rendű szükségleteink – szeretet, önbecsülés, önmegvalósítás – is nagymértékben befolyásolják vásárlási magatartásunkat. Amennyiben például az önbecsülés iránti szükségletünk kielégítetlen, nagyobb valószínűséggel veszünk olyan terméket, amely segíti „helyreállítani önértékelésünket”. Ezt kiválthatja például egy divatos, értékes ruhadarab, amennyiben a vásárló úgy érzi, ettől ő jobb külsejűvé, vonzóbbá, értékesebb személlyé válik. Az természetesen egyéntől függ, hogy ki mitől érzi magát értékesebb, „jobb” embernek.

Milyen ősi motivációk hajtanak bennünket a vásárlás során?

A vásárlást evolúciós pszichológiai szemszögből közelítve azt mondhatjuk, hogy a vásárlási magatartás attól függ, hogy aktuálisan melyik alapvető motivációnk aktív: 1) veszély elkerülése, 2) betegségek elkerülése, 3) baráti kapcsolatok alakítása, 4) társas státusz helyzetünk fenntartása, 5) párkapcsolat kialakítása, 6) párkapcsolat fenntartása, 7) családról való gondoskodás. Ha például elsősorban az motivál bennünket, hogy párt találjunk magunknak, a vásárlás során előtérbe kerül majd az önmagunk vonzóbbá tételét segítő tárgyak (ruhák, kiegészítők, parfümök stb.) vásárlása. Ha pedig valamely komoly betegség veszélye áll fenn, akkor a korábbinál többet költünk például szakkönyvekre, egészséges ételekre, azok elkészítéséhez szükséges eszközökre, sporteszközökre stb.

A személyiség szerepe a vásárlásban

Mindezek mellett a személyiségünknek (pl. nyitott vagy zárt, kifelé forduló vagy befelé forduló, érzelmileg stabil vagy labilis) is befolyása van arra, milyen gyakran vásárolunk, és mikre költünk szívesen. Egyes kutatási eredmények szerint például a nyitottabb, extrovertáltabb és érzelmileg labilisabb személyek többet vásárolnak, ahogy az impulzív személyek is hajlamosak a gyakoribb vásárlásra. A személyiség kapcsán továbbá az is lényeges, hogy mekkora távolság jelentkezik énképeink között.

Edward T. Higgins különböző énképeket azonosított: az egyik például az, ahogyan látjuk önmagunkat (észlelt), egy másik az az énkép, amilyenek szeretnénk lenni (ideális), illetve egy harmadik az az énkép, amelyet másik elvárásai alapján alakítunk ki magunkról (elvárt). Ha például az ideális és az észlelt énkép közötti távolság nagy – vagyis úgy éljük meg, hogy távol állunk attól az embertől, akik valójában szeretnénk lenni -, az különböző kompenzációs magatartásokhoz vezethet. Ezek célja, hogy csökkentse a távolságot a vágyott és a valósnak vélt énkép között.

Ilyen kompenzációs viselkedés lehet egy vásárlás is, melynek során a vásárlás révén úgy érezzük, közelebb kerülünk ahhoz a vágyott személyiséghez, akik lenni szeretnénk. Feszültségeink, hangulati ingadozásaink, lelki problémáink is befolyásolják a vásárlás gyakoriságát és a vásárlás tárgyát – akár azon keresztül is, hogy a negatív élmények és belső feszültségek az említett valósnak vélt és vágyott énkép közötti távolságot növelik. Nem véletlen, hogy a kutatások szerint a kényszeres, problémás vásárlók különböző lelki problémákkal– pl. szorongással, depresszióval, alacsony önértékeléssel, testképzavarral – küszködnek.

Társas-társadalmi szempontok

A személyiségünk mellett természetesen nagymértékben hat ránk társas-társadalmi közegünk is. A serdülők körében például kiugróan fontos szerepe van a kortárs csoportnak, vagyis, például, hogy a barátok, haverok mit szeretnek csinálni, hogyan öltözködnek, mire költenek szívesen. Ez nagyban meghatározza, hogy az adott tinédzser zsebpénzét mire fordítja majd. Nem lényegtelen szempont az sem, hogy az adott kultúrában, társadalomban, ahol élünk, mi számít fontosnak, értékesnek, divatosnak és így tovább. És természetesen az is lényeges vásárlási szokásaink esetében, hogy milyen háztartásban élünk: az egyedülállók, a párban élők, a családosok, gyerekesek eltérő szükségletek jelenhetnek meg a vásárlást illetően.

Nyár és költekezés

A lélektani tényezők mellett azonban számos kevésbé szubjektív tényező is hatással van a vásárlói magatartásra. A Cofidis Hitel Monitor legfrissebb kutatása például arra volt kíváncsi, a magyar emberek költekezése hogyan alakul az év tizenkét hónapjában, s az egyes évszakok mentén. Úgy tűnik ugyanis, hogy egyes hónapokban kiugróan többet vásárolunk, többet költünk, mint más időszakokban.

A kutatási eredmények szerint a nyár bizonyul a legdrágább évszaknak – az emberek átlagosan 50-60 ezer Ft-tal többet költenek a nyári hónapokban (ugyanakkor hónapok szintjén decemberben költjük a legtöbbet, átlagosan 90 ezer Ft-tal emelkednek költségeink). Míg a decemberi hónap esetében a karácsonyi bevásárlás terheli meg jelentősen az emberek pénztárcáját, addig nyáron inkább a nyaralások, utazások, fesztiválok, esküvők, gyerektáborok, lakásfelújítások és a családosok életében még az iskolakezdéshez kapcsolódó kiadások is.

A kutatásból az is kiderült, hogy az emberek a nyári kiadások esetében csupán egyes típusú költségeket terveznek meg előre és tesznek rá pénzt félre. A nyaralásra és lakásfelújításra spórolnak leginkább az emberek (60% és 56% számolt be ilyen célú megtakarításról), ám számos olyan költség jelentkezik nyáron, amit az aktuális havi fizetésből oldunk meg (leginkább a különböző termékek vásárlása, szórakozás, illetve az iskoláztatáshoz kapcsolódó költségek tartoznak ide).

Ez az eredmény egybevág más országokban készített felmérésekkel is, miszerint az emberek a szünidő és az ünnepek alatt sokkal többet költenek nem előre megfontoltan, hanem akár impulzív, kevésbé átgondolt módon. Sokszor fokozhatja a túlköltés mértékét, ha bankkártyával, hitelkártyával fizetünk, illetve online vásárolunk. Az emberek ilyenkor hajlamosabbak kevésbé hasznos dolgokat venni, olyasmiket, amiket esetleg később nem vagy alig használnak. A készpénzzel való fizetés során mintha jobban fókuszálnánk az anyagi tényezőre, ezzel szemben a kártyás vásárláskor eluralkodnak a tárgyak szubjektív értékei (szépségük, vonzóságuk). Ez természetesen nem jelenti azt, hogy mindaz, amire nyáron nem előre tervezetten költünk, haszontalan lenne, és az emberek többsége ezeket a költségeket utólag megbánná.

Milyen költségeket szoktunk megbánni nyáron?

Fontos ugyanakkor, hogy számos esetben viszont megjelenik ez a fajta megbánás. A Cofidis Hitel Monitor rákérdezett arra, vajon melyek azok a költségek, amiket jellemző módon utólag megbánnak az emberek a nyári időszakra vonatkozóan. Az eredmények szerint leginkább a tárgyi jellegű költségeket (elektronikai (50%), műszaki cikkek (49%), ruhák és kiegészítők (43%), nászajándékok (49%)) és a szórakozáshoz (40%) kapcsolódó költségeket – különösen a fesztiválokon költött pénzt (50%) – bánják meg az emberek utólag.

Ezen eredmények hátterében az a tényező állhat, hogy ezek jellemzően olyan kiadások, melyeket az emberek nem terveztek meg előre, nem spóroltak rájuk, és sokkal nagyobb szerepet tud kapni bennük a hirtelen, impulzívan történő vásárlás. Az ilyen jellegű költekezések során valószínűbben költünk kevésbé hasznos dolgokra, és jobban kicsúszik a kezünkből a pénz (pl. a fesztiválokon ételre, italra, ajándéktárgyakra, extrém sportokra stb.).

A legkevésbé a lakásfelújításra (33%) és nyaralásra (28%) szánt pénzt bánják meg az emberek. Nem véletlen, hogy ezek azok a költségek, melyeket a háztartásban előre megterveznek és félre is tesznek rá. Mind a nyaralás kigondolása, mind egy felújítás megszervezése és lebonyolítása számos döntést igényel. Amikor lehetséges opciók közül választunk, döntéseket hozunk, számos esetben belső feszültséget kelthet bennünk a választás ténye: biztos a legjobb döntést hoztuk?

Nehéz döntések

Leon Festinger ezt az állapotot döntés utáni disszonanciának nevezte. Ennek a feszültségnek csökkentésére az emberek különböző stratégiákat alkalmaznak (ez a kognitív disszonancia redukció), így a vásárlást követően úgy érezzük, jól döntöttünk. Ilyen stratégia lehet például a választott termék felértékelése a másikkal szemben („ugye, hogy szebb ez a táska, mint a másik volt?”), s ugyanilyen módon leértékeljük magunkban azt a dolgot, amit végül nem vettünk meg („jobb is, hogy nem azt az utazási irodát választottuk, nagyon lehúzósnak tűnt”). Természetesen, minél nagyobb értékről beszélünk, annál nagyobb feszültség jelenik meg a döntés során, és annál inkább szükség van ilyen disszonancia csökkentő stratégiákra. Nem ugyanakkora disszonanciát fog kelteni bennünk egy-egy fülbevaló közötti választás, mint mondjuk az, hogy melyik utazási irodát választjuk, vagy, hogy milyen legyen az új konyhabútor vagy autó. Így aztán ha a döntést meghoztuk, és a disszonancia redukció hatásos volt, nagyon örülünk a megvett terméknek. Nem a megbánás kerül előtérbe, hanem sokkal inkább a dolog pozitív oldala.

Érdemes előre tervezni

Tanulságként talán azt mondhatjuk, hogy ha azt szeretnénk, hogy nyári kiadásaink valamelyest csökkenjenek és kevesebb olyan tétel legyen, amit később megbánunk, érdemes előzetesen jobban megtervezni ezt az időszakot, és kevesebb teret hagyni az impulzívabb vásárlásnak. Ha pedig ez mégsem sikerül a nagy nyári vakáció közepette, akkor bízzunk hatékony feszültség csökkentő stratégiáinkban.

Dr. Kun BernadettePszichológus, pszichodráma vezető, egyetemi adjunktus

Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Klinikai Pszichológia és Addiktológia Tanszékének munkatársa. 2005 óta foglalkozik szenvedélybetegségekkel, a drogfüggőség mellett a különböző viselkedési addikciók – pl. szerencsejáték függőség, kényszeres  vásárlás, testedzés-függőség, munkafüggőség – tartoznak kutatási területéhez. Társszerkesztője és szerzője a 2010-ben megjelent “Az addiktológia alapjai IV. Viselkedési addikciók” című kötetnek.